Kritika: Amerikai gengszter (American Gangster)

A Lurdyban már elég régóta kint van a film plakátja, ami igencsak a Sebhelyesarcúra emlékeztet. Ahogy olvasgattam a filmről, jópáran a Tony Montana életéről szóló remekművel hasonlították össze. Ez utóbbit mondjuk nem igazán értem, mert azon kívül, hogy az Amerikai gengszter is a drogról szól, meg egy bűnöző felemelkedéséről és bukásáról (ahogy a legtöbb gengszterfilm), semmi hasonlóság nincs a két film között. A Sebhelyesarcú stílusa egészen más, ott a történet egy ember életére koncentrál, amiben a magánélet is jelentős szerepet kap. Az Amerikai gengszterben azonban két főhős van, akiknek az útja csak a film felénél keresztezi egymást.

Az egyik szál Frank Lucasról (Denzel Washington) szól, aki Harlem főnökének a sofőre és behajtója egyszerre. Igazi példaképként tekint mesterére, akinek a halála után megpróbál gyorsan a helyébe lépni. Ehhez persze egy nagy ötlet és egy jól felépített rendszer kell. Így utazik el Vietnámba, ahonnan az Amerikai Hadseregen kersztül hozza be Amerikába a tiszta heroint. A másik szál főszereplője Richie Roberts nyomozó (Russel Crowe), aki Serpicoként küzd a rendőri korrupció, illetve a kábítószerek ellen. Úgy bő egy óra után a két szál "meglepő" módon összeér, hiszen Roberts nyomozó Frank Lucast próbálja mindenáron elkapni.

Az Amerikai gengszter hangulata engem leginkább a Fedőneve: Donnie Brascora, illetve (a közelmúltból) a Zodiákusra emlékeztetett. Ez elsősorban az időszaknak köszönhető, mivel 1967. és 1976. között követjük nyomon az eseményeket. Az egész környezet iszonyat feelinges, a New York-i városrészek, a kocsik, az öltözködés mind-mind nagyot dobnak a hangulaton. A film nem száll túl mélyre a bűnözéssel kapcsolatos problémákat illetően, megmarad a jól bevált felemelkedés és bukás vonalon. Az viszont kifejezetten üdítő volt, hogy behozták ezt a korrupt rendőrős témát, aminek a szereplők jövőjében is nagy szerepe van a film végén. A film végig kiegyensúlyozott maradt, nem voltak komolyabb hullámvölgyek, szerencsére a magánéletet bemutató jelenetek sem vitték túlzásba, mint pl. a Donnie Brascoban. A 145 perc tiszta játékidő végig élvezetes volt, egy percig sem unatkoztam rajta.

Frank Lucas igazán érdekes személyiség, hiszen egyszerre konzervatív és reformer, ami a jellemében is meglátszik: a család számára szent és sérthetetlen, megbecsült ember hírében áll, ugyanakkor az üzletben brutális, bárkit agyonver, vagy megöl. Denzel Washington pedig ezt az ellentmondásos karaktert kitűnően formálja meg. Russel Crowt sajnos nem igazán tudom hova tenni, mert összességében jó volt, de nekem mégis hiányzott az alakításából valami. Bár mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy az ő szerepe kifejezetten átlagosnak mondható Lucas mellett. A mellékszereplőkkel kapcsolatban mindenképpen kiemelném Josh Brolint, aki a korrupt zsaru szerepét nagyon jól hozza, illetve Lucas tesójának a szerepében Chiwetel Ejiofort, akit az Ember gyermekéből ismerhetük.

Az Amerikai gengszter legnagobb negatívuma, hogy semmi újat nem ad. Egyszer nagyon jó volt, a 60-as 70-es évek hangulata iszonyatosan feelinges, voltak izgalmas és feszültséggel teli jelenetek (pl. a rajtaütés), de ezen kívül semmi extra. Az, hogy a rendező Ridley Scott volt, csak akkor tűnik fel az embernek, amikor a végefőcím kezdetekor kiírják a nevét. A film végülis egy 8/10-et megér, de az biztos, hogy nem lesz egy töbször újranézhető klasszikus, mint mondjuk a Gladiátor.

Címkék: kritika, 8/10, 00s