Kritika: Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma)

Russel Crowe az Amerikai gengszterben egy nőfaló, ugyanakkor tisztességes zsarut játszott a 60-as, 70-es évek Amerikájában. A 3:10 to Yuma esetében az ország nem változott, csak a történet jó 80-90 évvel korábban játszódik, illetve Crowe most nem a törvény oldalát erősítit, hiszen egy kegyetlen bandavezért formál meg.

A 3:10 to Yuma tehát egy vérbeli western, amiben hidegvérű gyilkosok mászkálnak a poros kisvárosok utcáin, oldalukon a hatlövetűvel. A klasszikus western hangulat azért is adódik, mert egy pontosan 50 évvel ezelőtt megjelent azonos című filmnek a remake-jével van dolgunk. Nem tudom megmondani, hogy milyen változásokat eszközöltek az újabb verzión a régihez képest, de annyi biztos, hogy az alaptörténeten nem változtattak semmit: Ben Wadet (Russell Crowe), a híres bandtitát egy postakocsi kirablását követően elkapják egy kisváros kocsmájában. A helyiek azt a feladatot kapják, hogy jutassák el Wadet a közeli Contention-be, és rakják fel a 3 óra 10 perckor Yumába induló vonatra. Erre a kemény feladatra vállalkozik Dan Ewans (Christian Bale), a helyi farmer is, akinek a feladat sikeres befejezése esetén 200 dollár ütheti a markát. A dolog persze nem ennyire egyszerű, hiszen Wade bandájának tagjai megpróbálják mindenáron kiszabadítani vezérüket.

A 3:10 to Yuma (aminek az eredetiéjét Ben Wade és a farmerként fordították le anno) egy igazi klasszikus western, ahol a fegyveres csaták mellett a marcona hősök és gazemberek az igazi főszereplők. Az tehát mindenképpen pozitívum, hogy a rendező, James Mangold (akinek többek között a szerintem kurva jó Cop Land-et, az Azonosságot és a Nyughatatlant köszönhetjük) nem próbálta meg rendhagyó módon újraértelmezni filmje eredetiét, hanem megmaradt az 50-es 60-as évek amerikai westernjeinek stílusánál. Itt kérem szépen nincsenek a Butch Cassidy-hez hasonló humoros jelenetek, az életüket élvezni próbáló szereplőkkel, csak egy csomó mogorva ember, akik az életüket próbálják megmenteni. Ennek köszönhetően a film hangulata sem túl vidám, de épp így tökéletes.

A történet igazából a megkeseredett farmer és Ben Wade kapcsolatáról szól, bemutatva, hogyan viszonyulnak egymáshoz az események előrehaladtával. A vonat indulásának közelettével kettejük kapcsolata egyre feszültebbé válik, az értékrendbeli különbségek egyre jobban előjönnek. Mindezt a lelki harcot a film kitűnően mutatja be, persze fegyveres akciókkal kiegészítve. A színészek végig hitelesek szerepükben, Crowe és Bale nagyon jó párost alkotnak, de a pálmát nem ők, hanem Ben Foster viszi el, Wade jobbkezének, Charlie Prince-nek a szerepében. A nőies vonásokkal rendelkező szinész tökéletesen hozza ezt a kőkemény, ám kissé pszichopata karaktert. Nem is csoda, hogy a filmplakáton is ő látható, hátulról fényképezve (a kép itt vagy a tovább után). A filmben rajtuk kívül feltűnik még a felismerhetetlen Peter Fonda is, aki az egykori bérgyilkost, a manapság a vasúttársaság "alkalmazottjaként" dolgozó Byron McElroyt alakítja.

Összességében 8/10 jár a 3:10 to Yumának. Mindezt azzal lehet indokolni, hogy a mai westernek közül hangulatával mindenképpen kiemelkedik, azonban semmi újat nem ad a 60-as évek nagy klasszikusaihoz képest. Sajnos a western egy olyan műfaj, ahol a 60-as évek vége óta nem lehet igazán újat mutatni (a Nincs bocsánatot leszámítva). Ez alól a Yuma sem kivétel, azonban a műfaj kedvelőinek így is erősen ajánlott!

Címkék: kritika, 8/10, 00s