Ugyan két nappal lemaradtam a Halloweenról, azért nem hagyom ki a ziccert, hogy egy klasszikus horrorfilmről írjak. Ahogy azt a címből is ki lehet találni a következő mű nem más, mint David Cronenberg klasszikusa, A légy.

Tegnap láttam először a filmet, bár a sztorit a számtalan paródiának köszönhetően már ismertem: a tudós Seth Brundle (Jeff Goldblum) egy teleportálásra képes szerkezetet készít, aminek a prototípusát átgondolatlanul megmutatja egy rámenős újságírónőnek (Geena Davis). Telnek múlnak a napok, Veonica és Seth összemelegednek, Seth pedig saját magán is kipróbálja szerkezetét. Azonban egy véletlen folytán nem csak egy élőlény kerül a gépbe, hanem az eddig a szobában köröző légy is útitárssá válik. Elsőre úgy tűnik, minden rendben van, ám az elkövetkezendő napokban Seth kívül-belül átváltozik.

Vegyes érzéseim vannak David Cronenberg klasszikusával kapcsolatban. Egyrészt a feszültségteremtés, az izgalom teljesen rendben van, és a három főszereplő (Seth, Veronica, és utóbbi exbarátja, Stathis) is simán elviszi a hátán a filmet. Másrészt viszont a sztori elég bugyutára sikerült, ahogy a "bele a lecsóba" típusú kezdés sem tetszett annyira. Emellett a film a vége felé közeledve inkább gusztustalan, sem mint félelmetes. A hangulat azonban így is nagyszerűen el lett találva, a minimálzene, a díszletek sokat tesznek hozzá az atmoszférához.

A színészek játékára sem lehet különösebb panasz, Geena Davis gyönyörű, és még egysíkú szerepét is jól hozza. John Getz a féltékeny ex-ek eszköztárát szinte hibátlanul alkalmazza. Egyedül Jeff Goldblumot éreztem a kelleténél gyengébbnek, nem egyszer kezdő színészekre jellemző módon mondta fel szövegét. Mindent egybevetve így is emlékezetes horror A légy, ami ahhoz képest, hogy több mint 20 éves alkotás, még ma is simán megállja a helyét. A gusztustalan jelenetek ellenére egy 7/10-et teljes joggal megérdemel.