A 60-as években a popzene végérvényesen meghódította a világot. Pedig nem is volt olyan egyszerű dolga, hiszen a legújabb slágerekkel nem feltétlenül szimpatizált az aktuális kormánypárt, mégis az emberek igényei megváltoztatták ezt az álláspontot. A Rockhajóban ennek a hosszú történetnek egy kis szelete elevenedik meg előttünk, egészen pontosan a kalózrádiók brit aranykora. A történet nagyjából ki is merül a frappáns alapszituációban, melyben egy 10-15 műsorvezető alkota (szó szerint) kalózrádió életébe nyerhetünk bepillantást. Cselekményre, feszült végkifejletre, csavarokra vagy kiélezett helyzetekre még véletlenül se számítsunk, hiszen a Rockhajó nem erről szól.

Sokkal inkább a zenéről, a zene iránti rajongásról, a rádiózás aranykoráról, az egytől egyig emlékezetes és egyedi karakterekről. Utóbbiak persze humorforrásért szolgálnak, és szerencsére kitűnően teljesítik feladatukat. A rockhajón élők napjait különböző valós és képtelen események alakítják, amik a film során véletlenszerűen kerülnek elő, hogy aztán ugyanolyan hirtelenséggel teljesen el is tűnjenek. Persze van egy minimális fő szál, de tényleg, ez szinte említést sem érdemel. A két órás játékidőben nem sok minden történik, de a jópofa szituációk, a színészek játéka és a jól megírt szövegek láttán ez fel sem tűnik. Ja, és természetesen a hangulat fenntartásában oroszlánrészt tölt be a zene, ami végig fantasztikus. Szédült tempóban váltják egymást az olyan dalok, amikről meg nem mondanánk, hogy mi a címe vagy az előadója, de valahol, valamikor már biztosan hallotuk azokat.

És a film legjobb pillanatait is a zenére adott egyszerű hallgatói reakcióknak köszönhetjük, amiken egyszerűen lehetetlen nem vigyorogni. Ez a mosolygás pedig a film végéig kitart, ami miatt nem bírtam nem szeretni a Rockhajót. A történet tényleg egy kövér nulla, de a hangulat mindent visz. Na meg a műsorvezetők szövegei is, különösen Midnight Mark monológjai. Egyszerű, nyári szórakozást nyújt a Rockhajó, ami ugyan nem éri el a rendező korábbi filmjének, az Igazából szerlemnek a színvonalát (bár nem is olyan nyálas, mint az), de így is megérdemel egy 8/10-et.