Sokan sokszor panaszkodnak a mozik közönségéről, hogy milyen hangosan eszik a popcornt, nem kapcsolják ki a mobiljukat, a gyerekük állandóan kimegy pisilni, és ehhez hasonlók. Elég gyakran nézem nagyvásznon a filmeket, mégis, az elmúlt pár évben a legrosszabb élményem egy elviselhetetlen szájszagú srác volt két üléssel arrébbról, bár a halálos dózist szerencsétlen barátnőm kapta belőle. Fel voltam készülve, hogy a jó széria esetleg a Démonok között második részével fog megtörni, hiszen az Arénában néztük a rengeteg tininek köszönhetően szinte telt házzal. Akármennyire is hihetetlen, olyan közösségi filmélménnyé vált az idei év eddigi legsikeresebb horrorja, amire nem is nagyon volt példa eddigi mozis pályafutásom során.

A paranormális jelenségeket kivizsgáló Warren házaspár ezúttal Londonba utazik segíteni egy szegény családon, akinek otthonát holt lelkek szállták meg. Eközben Lorraine Warrennek saját démonjával is fel kell vennie a harcot, hogy megmentse férjét a biztosnak tűnő haláltól.

A történetről nem is írnék többet, igazából ezerszer látott sablonokból építkezik a film, ám szerencsére az alkotók pontosan tudták mi és hogyan működik egy horrorban. A feszültség fokozása, az ijesztések időzítése, a dramaturgia nagyon rendben volt, ám így is könnyen felejthető élmény lenne a film, ha nem moziban látom. Azzal ugyanis, hogy több száz ember együtt izgult, ijedt, majd könnyebbült meg, sokkal de sokkal szórakoztatóbb lett a végeredmény, mint azt gondoltam.

A film mindenkit lekötött, senki nem mobilozott, nem beszélgetett, lehetett egymás rémült ordításán/sikolyán nevetni, szóval tényleg olyan hangulat volt, mintha ijedős jóbarátaiddal ülnél le egy otthoni moziestre. Ezért is ajánlom szigorúan mozis programnak a Démonok között 2-t, még úgy is, hogy horrorrajongóknak nem tartogat túl sokat ez a folytatás.