KALÓZBLOG

2019.már.29.
Írta: neander Szólj hozzá!

Kulisszafotók filmforgatásokról #2

batman1.jpg

Jack Nicholsont sminkelik Jokerré a Batman első részében.

jaws_1.jpg

Steven Spielberg a cápa szájában mókázik.

spiderman.jpg

Pisiszünet a Csodálatos Pókember felvétele közben.

bill.jpg

Kakukktojás: Bill Murray várja, hogy elkezdődjön az Oscar-gála. A nyomtatott fotók az ültetési rendet jelzik, és a gála operatőreinek munkáját segítik.

bttf1.jpg

Hill Valley főtere a Vissza a jövőből.

avatar.jpg

Zoe Salanda motion capture ruhában ordít az Avatar egyik jelenetében.

interstellar.jpg

Christopher Nolan szilárddá dermedt felhőkről irányítja a stábot az Interstellar forgatásán.

bladerunner.jpg

Blade Runner szelfi Sean Younggal és Harrison Forddal.

alien1.jpg

Ridley Scott konzultál az operatőrrel az Alien emlékezetes jelenetének felvétele előtt.

tarant.jpg

A Ponyvaregény éttermi nyitójelenetét felügyeli Tarantino.

starisborn.jpg

Lady Gaga és Bradley Cooper énekli a Shallowt a Csillag születikben.

fearandloathing1.jpg

Johnny Depp kopasz fejét készítik elő a Félelem és reszketés Las Vegasban forgatására. Fodrásza nem más, mint az azonos című regény írója, Hunter S. Thompson, akit amúgy Depp alakít a filmben.

gyaloggalopp1.jpg

A kezetlen-lábatlan fekete lovagot mozgatják a Gyalog-galopp felvételén.

 pearl_harbor.jpg

Michael Bay széttárt karokkal magyaráz a Pearl Harbor forgatásán.

lotr.jpg

Gandalf, Szarumán és Peter Jackson sétálgat Vasudvardon.

+1

tommylee.png

Hihetetlen, de igaz! Tommy Lee Jones is volt fiatal. Sőt, a Harvard focicsapatát erősítette, bár már akkor is inkább 40-nek nézett ki, nem 23-nak.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Tarantino és az étel hatalma

Ha megkérnénk egy átlag mozinézőt, hogy jellemezze pár szóval Quentin Tarantino filmjeit, akkor a töménytelen mennyiségű vér és erőszak mellett valószínűleg megemlítené a kiváló zenéket, az idézhető szövegeket, a női lábakat, esetleg az emblematikus kamerabeállításokat. Kétségtelen, ezek nélkül nem létezik igazi Tarantino film. Azonban van egy kevésbé látványos, ám a felsoroltaknál is fontosabb hozzávaló a rendező főztjében, aminek a hiánya garantáltan feltűnne mindenkinek. Ez nem más mint az étel.

A hétköznapi élet egyik fontos színtere az étkezőasztal legyen az akár otthon vagy egy étteremben. Tarantino szerint ez egy olyan rituális hely, ahol a kajálás mellett lehetőség nyílik a másik megismerésére, az eszmecserére és a vitára. Nem véletlen, hogy a rendező saját filmjeiben a klasszikus expozíció helyett előszeretettel ülteti asztalhoz hőseit, hogy egy hétköznapinak tűnő párbeszéd során bontakozzon ki a cselekmény. A Kutyaszorítóban főszereplőit például egy, a történet szempontjából teljesen irreleváns beszélgetés során ismerjük meg. A Madonnáról és a borravalóról szóló elméletek ismertetése közben rajzolódik ki jellemük, egymáshoz való viszonyuk, valamint ekkor vetíti előre azt is a rendező, hogy melyikükből lesz később áruló.

Nem csak a bevezetéskor van fontos szerepe az étkezőasztalnak, lényeges fordulatok is kajálás vagy italozás közben következnek be. A Ponyvaregényben például Jules reggelinél dönti el, hogy változtat addigi életén és végleg felhagy a gengszterkedéssel, míg a Becstelen brigantyk Hicox hadnagya italrendeléssel buktatja le magát és társait az ellenség előtt.

3pohar.jpg3 poharat kérünk! (Németországban nem így mutatják a hármat.)

Bár alapelvárás lenne minden filmnél, mégis fontos kiemelni, hogy Tartantino műveiben az asztalnál nem csak ülnek a szereplők, hanem valóban esznek és isznak is. Hiszen az is sokat elárul egy-egy karakterről, hogy mit és hogyan fogyaszt. Calvin Candy például jóízűen elsütizget, miközben felidézi, szökött rabszolgáját miként tépték szét kutyái, Mr. Blonde pedig lazán szürcsöli a gyorséttermi kólát pár órával azután, hogy ártatlan túszokat gyilkolt meg.

Az ételhez való viszony elvkérdés (Jules soha nem eszik disznóhúst), eszköz a vágyak beteljesítéséhez (Fabienne pitét reggelizik, hogy kerek pocakja legyen), a gondoskodás megnyilvánulása (Bill szendvicset készít kislányának), valamint az egymás iránti rokonszenv kifejezőeszköze (Django és Dr. Schultz közös sütögetése barátságuk kezdetét jelzi). Az étel végzetes kimenetelű események indikátora lehet, mint amikor Butch pirítóskészítés közben lelövi Vincent Vegát. És akár halálos fegyverként is használható, legyen szó Pai Mei vagy John Ruth megmérgezéséről.

Különösen izgalmas, ahogy Tarantinónál az étel a hatalom metaforájaként jelenik meg: a szereplők egymáshoz való viszonyát, alá- és fölérendeltségét mutatja meg. Shossanának tilos megkóstolnia a pitét, amíg a krém rá nem kerül a tetejére, a mandingo harcos emberfeletti küzdelmének egyetlen korsó sör a jutalma, a menyasszony csak akkor ülhet egy asztalnál mesterével, ha képes pálcikával enni.

burger.jpgHmmm. Ez tényleg finom hamburger!

A dominancia legjobban a Ponyvaregény ikonikus jelenetében nyilvánul meg, mikor Jules beleharap szerencsétlen Brett hamburgerébe. Tarantino szerint ahogy Jules belép a szobába, azonnal egyértelművé teszi a fiatal srácok feletti dominanciáját azzal, hogy beleharap egyikük hamburgerébe. Hiszen nincs olyan ember, aki önként ajánlaná fel hamburgerét egy vadidegennek, hogy tessék itt van, kóstolj csak bele. Jules ezzel gyakrolatilag azt üzeni, hogy felesleges a srácoknak bármivel is próbálkozni, ő az alfahím a szobában.

A felsorolt jelenetek alapján jól látható, hogy Tarantino pontosan tisztában van azzal, mekkora hatalma van az ételnek, és ez milyen hatással van a közönségre. A rendező nem titkolt célja, hogy a nézők leküzdhetetlen vágyat érezzenek a filmjeiben látható ételek és italok megkóstolására. És valljuk meg, ez általában sikerül is neki.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Így osztják az Oscar-díjakat

many-oscars.jpg

Talán nincs még egy olyan díj a világon, amely akkora indulatot váltana ki az emberekből, mint az Oscar. Az év elejétől kezdve milliók mondják el véleményüket a díjról, hogy aztán az eredményhirdetéskor tetőzzön be az előre borítékolható elégedetlenség. Hiszen az aktuális nyertes valami vagy valaki miatt biztosan nem érdemli meg a díjat. Mindenki mondja a magáét, pedig saját tapasztalataim szerint még a mozirajongók körében is kevesen tudják, valójában hogyan is néz ki a jelölési és voksolási folyamat.

Épp ezért gondoltam, hogy egy videóban összeszedem a legfontosabb tudnivalókat az Oscarról a nevezéstől egészen a győztes kihirdetéséig.

A videóból kiderül:

  • mely filmek indulhatnak az Oscaron;
  • mi kell ahhoz, hogy valaki a díjakat odaítélő Akadémia tagja legyen;
  • mi a különbség az egyszerű és a preferenciális szavazás között;
  • mekkora szerepe van az Oscar-kampánynak, és mire költenek a stúdiók 20-30 millió dollárt;
  • hogyan vált a kampányolás állandó elemévé a suttogó propaganda;
  • miből áll Harvey Weinstein bombabiztos stratégiája;
  • mik a tipikus Oscar-esélyes filmek;
  • miért szakmaiatlan a díjazás a jelöléshez képest;
  • mik az Akadémia legnagyobb hibái, és hova vezett az elmúlt egy év ámokfutása;
  • miért hibás megközelítés showműsort készíteni egy díjátadóból;
  • valamint hogyan lehet helyén kezelni az egész Oscar körüli cirkuszt.

Jó szórakozást!

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

A Bohém rapszódia legnagyobb hibái

Ritka az olyan film, amit a közönség és a kritikusok ennyire különbözően ítélnének meg, mint a Bohém rapszódiát. 3 és fél hónappal a premier után még most is szinte telt házzal vetítik a filmet, amelyhez sokaknak életük moziélménye fűződik, ódákat zengenek róla, és újra meg újra át akarják élni a "varázslatot". Ehhez képest a hírportálokon és filmes szaklapokban inkább fanyalgó kritikákat lehetett olvasni a filmről.

Én utóbbiak táborát erősítem: számomra nemcsak rémesen középszerű és érdektelen volt a Bohém rapszódia, hanem kifejezetten bosszantott a végeredmény, de egyszerűen nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is zavart igazán. Mígnem megnéztem ezt a videót és tiszta lett a kép.

Ahogy a videóban is elhangzik, a 2000-es években lettek igazán felkapottak a popzenészekről szóló életrajzi filmek, amelyek egytől egyik ugyanazt a sablont követik:

  • a film nyitányában a főszereplő zenész épp élete egyik legfontosabb fellépésére készül, ám a koncertből nem látunk semmit, hiszen jön a...
  • ...visszaemlékezés a gyerek/tinédzserkori traumára és/vagy a szülőkkel való konfliktusra,
  • majd ugrunk az első átütő fellépésre, ahol azonnal belopja magát a közönség szívébe.
  • Ezt követi az első album felvétele, a népszerűség növekedése, a csajok megjelenése,
  • ami aztán a drogok világába és az összeomlás felé vezeti hősünket,
  • aki végül a démonokkal megküzdve, régi-új emberként ismét színpadra áll,
  • hogy aztán a film egy kimerevített képpel, és a kötelező "ez történt később" kiírással záruljon.

Doors, Nyughatatlan, Ray, Straight Outta Compton és most a Bohém rapszódia. Mind ugyanezt a mintát követi, minimális változtatásokkal. Míg előbbieket anno tudtam élvezni, úgy látszik, a legfrissebb életrajznál már besokalltam. 

Ennek két oka van: egyrészt a Bohém rapszódia esetében a Wikipedia-szerű felsorolás távol áll a valóságtól. A még élő tagok ferdítéseit, csúnyábban mondva hazugságait nézhetjük 2 órán át, ami nem csoda, tekintve, hogy ketten is a film producerei voltak. Másrészt – és ez a sokkal nagyobb baj – 

a Queen-film konkrétan nem szól semmiről.

bohem3.jpg

Ha láttad a filmet, állj meg most egy pillantara az olvasásban, és gondold végig, mi volt az a történet, amit a készítők el akartak nekünk, nézőknek mesélni? 

Szerintem nem volt ilyen.

Ugyanis az ég világon semmi sem derül ki Freddie Mercury-ról, nincs jellemfejlődés, nincs mondanivaló, a tablószerű felsoroláson kívül nem történik semmi. A Nyughatatlanban volt egy átívelő szál: ahhoz, hogy élete szerelmével együtt legyen, Johnny Cash-nek először saját magát kell megszeretnie, a saját életét kell helyre raknia. Elég közhelyes mondanivaló, de legalább következetesen végigvitték a filmen. A Raynél a függőséggel való harcot kezelték kiemelt helyen (igaz, csak a film második felében), a Doorsnál a művészi önkifejezés kérdése állt a középpontban, míg a Straight Outta Compton a zene társadalomformáló erejét mutatta be (legalábbis az első 1 órában).

A Bohém rapszódia több dologba is belekezd, de egyiket sem fejti ki:

  • a film elején kiderül, Freddie más életet akar élni, mint szülei, de azért vágyakozik konzervatív apja elismerésére. Ez a belső vívódás teljesen eltűnik, csak a zárásban jön vissza kb. fél perc erejéig.
  • A zeneszerzés mikéntje is lehetne a film témája, ám csak karikatúraszerűen ismerjük meg azt: Freddie születésétől kezdve egy istenadta tehetség, aki kihívások nélkül megírja a Queen legnagyobb slágereit. Néha ugyan veszekednie kell a kiadóval/producerrel és a zenésztársakkal, de az elképzeléseiben megingathatatlan. (A zeneszerzés nehézségeire is fel lehetett volna húzni az egész filmet, mint mondjuk a Frank tette.)
  • Talán Mercury befolyásolhatósága kapja a nagyobb figyelmet a filmben, ám ez a szál is teljesen súlytalan marad, mivel nincs megfelelő tudásunk Freddie jelleméről, hogy megértsük, miért tudta párja elszigetelni barátaitól, családjától.

Freddie Mercury egy borzalmasan rosszul megírt karakter a történetben, amit lehetetlen jól eljátszani.

Nyilvánvalóan Rami Maleknek sem sikerült, de ez egyáltalán nem az ő hibája. Ő megtett mindent, amit tudott: az összes videófelvételt megnézte Mercury-ról, hogy minél hitelesebben adja vissza gesztusait, mozgását. De ez nem színészkedés, ez csak imitáció. Ilyen alapon a legjobb Las Vegas-i Elviseket is jelölhetnék Oscar-díjra. Ráadásul a túlméretezet protkó és a sok nyelvcsapkodás miatt nem egyszer már-már paródiába fordul át az utánzás.

bohem1.jpgPlayback a legendás Live Aid koncert CGI közönsége előtt

Így kapott hát a világ egyik legizgalmasabb embere egy rém érdektelen életrajzot, amit kizárólag a kiváló zene tesz nézhetővé. A teljes életút bemutatása helyett szerencsésebb lett volna a karrier kisebb szeletére fókuszálni, és valamilyen szempontot kiválasztani, ami köré fel lehetett volna építeni egy 2 órás filmet. És akkor a ferdítések is könnyebben emészthetők lennének. Mint például a Mozartról szóló Amadeusnál, ami köszönőviszonyban sincs a valósággal, mégis kevesen róják fel ezt hibának, hiszen a narratíva miatt szükség volt a változtatásokra. Milos Forman és Martin Scorsese életrajzi filmjei mind szólnak valamiről: az Amadeus az irigységről és a különcök kirekesztéséről, a Larry Flynt a szólásszabadságról, az Aviátor a megszállottságról és perfekcionizmusról, a Wall Street farkasa pedig a kapzsiságról.

Egy életrajzi film a formabontó szerkezetével is lehet különleges: az I'm Not There-ben 6 különböző színész alakítja a kaméleon Bob Dylant, míg a Steve Jobs-ban 3 fontos előadás körül bontakozik ki a cselekmény. Persze ettől még egyik film sem lesz jó (a Steve Jobs-ot különösen utáltam), de legalább sablonmentesen próbálták feldolgozni egy érdekes ember történetét. Nem véletlenül sajnálja mindenki, hogy végül Sacha Baron Cohen nélkül készült el a Bohém rapszódia

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Kulisszafotók filmforgatásokról #1

braveheart-01.jpg

A Rettenthetetlen Mel Gibson rendezőként instruálja a statisztákat.

kirsten.jpeg

Kirsten Dunst és Jason Schwartzman laptopozik a Marie Antoinette forgatási szünetében. Talán a Rock Me Amadeus klipjét nézik?

bruce.jpg

A vérben ázott Bruce Willis mosolyog a Ponyvaregény kulisszafotóján.

goonies.jpg

Michael Jackson és a Kincsvadászok színészei.

godfather000.jpg

Marlon Brando színésztársáról, Robert Duvallról olvassa szövegét a Keresztapa egyik jelenetének felvétele közben.

goldeneye.jpg

Munkában a Goldeneye díszletrendezői.

everest_100ezerwattos_lampak.jpg

A világ legmagasabb pontja elfér egy stúdióban. Az Everest forgatásán a minél realisztikusabb fényhatások miatt 10 ezer wattos izzókkal világították meg a havas díszletet. Jó lehetett ebben a melegben játszani. 

oblivion.jpg

Tom Cruise "magányosan" réved a messzeségbe a Feledésben.

fightclub.jpg

A részeg Edward Norton és Brad Pitt a józan David Fincherrel a Harcosok klubja forgatásán.

goodboy.jpg

Elijah Wood és Macaulay Culkin A jófiú felvételén bohóckodnak.

predator.jpg

Eredetileg így nézett volna ki a Predator. A piros jelmezt azoknál a jeleneteknél használták, mikor a Predator láthatatlan volt, és utólag, számítógépes trükkel tüntették azt el. A nevetséges hacukát 2 napon keresztül Jean-Claude Van Damme viselte. Az eredményt látva a rendező inkább lecserélte a dizájnt és a színészt is.

alexander00.jpg

Cigiszünet a Nagy Sándor csatajelenetének forgatásán.

killbill.jpg

Uma Thurman és a megskalpolt Lucy Liu a Kill Billből. 

starwars.jpg

C-3PO és Chewbacca maszk nélkül az Endor holdon. Az előtérben Carrie Fisher és Harrison Ford.

titanic000.jpg

King of the world a zöldvászon előtt Leonardo DiCaprióval és Kate Winslettel.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

süti beállítások módosítása