Tegnap este végre megnéztem a Rocky sorozat utolsó részét, Rocky Balboát. Röviden annyit, hogy jó volt.

Az ötödik rész után senki nem gondolta volna, hogy Stallone mégegyszer magára ölti kedvenc szerepét, de mégis megtette, hiszen úgy érezte, hogy a bejező rész nem zárta le elég jól a történetet. Az egyértelmű volt, hogy újra bokszolnia kell Rockynak, de hát mégis, milyen apropóból tegye ezt? Hihetetlen csavarosan a rák végez Rocky egyetlen igaz szerelmével, Adriannel, és hát a főhősünk ezt nehezen tudja feldolgozni. Pont erről szól a film első fele, hogy az Olasz Csődőr a múltban él, és nem tudja magát túltenni a dolgokon, plusz még a fiával is vannak problémái. A film e része végülis nem lett rossz, szépen lejött az egész, mondjuk engem a zene halálra idegesített. Aztán jön a hihetetlen fordulat, a számítógép szerint Rocky fénykorában leverte volna a mostani verhetetlen bajnokot, Mason Dixont. Ez persze beindítja "The Line" menedzsereinek a fantáziáját, hogy milyen jó lenne egy közös meccs, mert sok pénzt hozna, meg hát a népszerűség sem ártana szegény fiúnak. És lesz közös meccs, ahol aztán minden úgy történik, ahogy azt már a film előtt lehetett gondolni. A film második fele már inkább a bunyóról szól, emellett Rocky kibékül fiával, aki felmond munkahelyén, és apja mellé áll.

Érdekes, hogy Stallone úgy gondolta a forgatókönyv írása közben, hogy minél több régi szereplőt vissza kell hoznia, mert hát anélkül nem az igazi. Mellékes, hogy az összes fontosabb szereplőt már megölte az előző részekben, így újra kellett nézni a régi részeket, hogy valakiket azért csak találjon. Így csatlakozott a csapatba kicsi Marie, akit az első részben Rocky hazakísért, és Spider Rico. Hogy ki az a Spider Rico? Jó kérdés, vele bunyózott Balboa az első rész legelején. Hát fantasztikus, hogy ő is itt van. Persze azért maradt még tényleg fontos visszatérő szerplő, mint például Paulie (Burt Young) vagy eredetileg Apollo Creed edzője, Duke (Tony Burton).

Tényleg nem sok mindent lehet hozzáfűzni az egészhez, az ember azt kapta, amit várt, igazi Rocky hangulatot, amit a negyedik epizódtól kezdve hiányolt mindenki. Stallone kellő öniróniával játszott, a cselekmény folydogált, és hát az erdeti zenére történő edzés felejthetetlen (a szürke mackónaci, a tehén bokszolása és a lépcsőnfutás). Mondjuk Stallone 60 évesen kidagadó erekkel elég undorítóan néz ki, meg hát tényleg iszonyat idős, de a meccs ennek ellenére reálisra sikerült. Számomra kicsit túl reálisra is, hiszen az ütések hangja túl tompa volt. Mint a valóságban.

A filmhez csináltak egy alternatív befejezést is, szerintem jó, hogy az eredeti elképzelés maradt meg végül. Ez így rockysabb. Arra a kérdésre, hogy Stallone meg Rocky tényleg egy ember lenne, itt lehet választ kapni.