Az előző párszáz Ft-os DVD-vel szemben, ami a B-filmek legalját képviselte, egy igazi, moziban bemutatott, A-listás sztárokat is felvonultató (Sean Penn, Naomi Watts) filmről lesz most szó. Nem csoda, hogy a DVD is többe került, egészen pontosan 49 Ft-tal. Meg is lepődtem, hogy az Auchanben egy viszonylag friss filmhez 299 Ft-ért hozzá lehet jutni, főleg, hogy az imdb meg a VOX is egész jónak értékelte. Várakozásaim tehát elég magasak voltak.

Mivel előzetesen nem olvastam semmit sem a filmről, a címből arra gondoltam, hogy egy 70-es éveket idéző krimit fogok látni. Ehhez képest Richard Nixonnak gyakorlatilag nulla szerepe van, helyette egy hétköznapi, az átlagosnál valamivel lúzerebb középkorú férfi, Sam Bicke (Sean Penn) sínylődését kísérhettem végig. Oké, nem erre számítottam, de attól még gondoltam jó lesz a film. Hát elég nagyot tévedtem. A Richard Nixon-merénylet egy kurva nagy közhelygyűjtemény, amiben a hamis amerikai álom mellett megtalálható az elvált, nyomoronc férjjel kapcsolatos összes sztereotípia.

A film tehát iszonyatosan erőltetett. Sam Bicklenek a munkájával és a családjával is gondjai vannak, ahelyett, hogy normálisan kezelné őket, végig meggyötört arcot vág, és Richard Nixont hibáztatja saját helyzetéért. Sean Penn úgy hozza ezt az életképtelen figurát, ahogy az a forgatókönyvben le van írva, csak hát 85 percen keresztül folyamatosan ezt nézni, azért eléggé kiborító. A történet kiszámíthatósága, és az erőltetett üzenet miatt végig feszültséget érztem magamban, hogy most miért is nézem a szegény kisember életéről szóló filmet. A készítők egy olyan embert akartak bemutatni, aki az erkölcstelen világban értékeket próbál képviselni, csak mindenki más annyira romlott lett, hogy ezt észre sem veszik, inkább kiközösítik. Hát nem tudom, volt pár dolog, amiben igaza volt Bicklenek, de alapjába véve tényleg csak egy őrült, aki nem tudja megoldani a problémáit. Ha kevésbé erőltetett a karakter, még együtt is tudtam volna vele érezni, így azonban csak a szociáldarwinista énem jött elő: aki hülye az pusztuljon.

Nem akarom teljesen lehúzni a filmet, hiszen volt pár jó jelenet, a vége egészen jó volt, a környezetet is eltalálták, meg hát tagadhatatlan, hogy érzelmeket váltott ki belőlem, csak az üzenet átadásához fantáziátlan volt az egész. Szóval, ha valaki egy átlagember bekattanásáról akar filmet nézni, akkor a Richard Nixon-merénylet helyett válassza inkább az Összeomlást. Midezek miatt 5/10-nél semmiképpen sem tudok jobbat adni Sean Penn filmjének. Kár érte.