Tudtam, hogy Tim Burton és Johnny Depp legújabb filmje egy musical, de arra azért nem számítottam, hogy 110 percen keresztül gyakorlatilag végig énekelni fognak. Egy átlagos musicalben a normál párbeszédek és az énekek aránya kb 50-50%, a Sweeney Todd esetében ez az arány 20-80%. Ezzel le is írtam a film legnagyobb hibáját, de ne szaladjunk ennyire előre.

Benjamin Barker (Johnny Depp) London legjobb borbélya, gyönyörű feleségével és pár hónapos kislányával idilli körülmények között él, amíg - naívságának is köszönhetően - a város bírája (Alan Rickman) és segédje (Timothy Spall) tönkre nem teszik tökéletesnek hitt életét. 15 év számüzetés után Sweeney Todd néven hazatér Londonba, egészen pontosan korábbi otthonába, a Fleet Street-i házába, hogy kíméletlen bosszút álljon rosszakaróin. Tervének megvalósításában segítségére van a borbélyüzlet alatt lévő pitesütöde tulajdonosa Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter) is.

A történet tehát illik Tim Burtonhöz, aki a saját elképzelései szerint sötéten és groteszken mutatja be az eseményeket. A film képi világa tipikusan burtonös, leginkább az Álmosvölgy legendájához hasonlítható. A helyszínek kellően nyomasztóak és eltúlzottak, ahogy azt elvárja az ember. Látszik, hogy egy Broodway darab átiratáról van szó, hiszen kb három zárt helyszínen játszódik a film nagy része. A Sweeney Todd legnagyobb negatívuma, ahogy már említettem, az az ének-párbeszéd arányának az elhibázása, illetve a kevés zene töbszöri ismétlése. Összesen kb. 5-6 szám hangzik el a film alatt, amik mindegyike legalább kétszer felcsendül. Mondjuk a szöveg általában változik, de az amúgy hasonló számok így is elég idegesítővé válnak egy idő után.

A film másik nagy hibája a történetmesélésben rejlik. Az első 95 percben történik annyi, mint az utolsó negyedórában. Pl. amikor Sweeney és Mrs. Lowett beindítja az üzletet, hosszabb jelenet, mint a tetőponttól a lezárásig terjedő szakasz. A filmben jópár elnyújott, fölösleges jelenet van, amit simán ki lehetett volna vágni (rögtön az elejéről, mert elég lassan indul a sztori). A Sweeney Todd mint musical igazából a 30. perctől kezdődő bő fél órában működik úgy, ahogy azt szerintem Burton is szeretné. Sacha Baron Cohen zseniális belépőjétől kezdve Turpin és Sweeney első találkozásáig bezárólag kurva jó a film. A párbeszédek humorosak, az énekek jók, és az arányokkal sincs semmi baj.

Emiatt a fél óra miatt kap nálam 7/10-et a Sweeney Todd, egyébként a 6-nál jobbat nem adtam volna rá. A színészeket tekintve, Johnny Depp jó volt a címszerepben, (most kövezzetek meg) de szerintem semmi extrát nem nyújtott, csak hozta a szokásos színvonalas alakítását, ahogy Helena Bonham Carter is. Sacha Baron Cohen mindenképpen kiemelkedik a mellékszereplők közül, bár Alan Rickman és Timothy Spall is kifejezetten jók voltak. A Sweeney Todd tehát egy közepes film, jó színészekkel, nem különösebben erős történettel és túl sok énekkel.