A Coen testvérek első játékfilmje a klasszikus bűnügyi filmeket eleveníti meg neo-noir stílusban. A látványvilág egy az egyben a 30-40-es évekbeli krimik hangulatát idézi, azzal a különbséggel, hogy a fekete-fehér helyett a rendezőpáros az eseményeket színesben tárja a nézők elé.

A történetben a bűn és bűnhődés témaköre kerül középpontba: a bártulajdonos Marty (Dan Hedaya) felbérel egy magánnyomozót, Loren Vissert (M. Emmett Walsh), figyelje meg feleségét, Abbyt (Frances McDormand), hogy nem csalja-e meg őt. Miután kiderül, hogy az asszonyka inkább a bárban dolgozó Ray-jel hál együtt, Marty elhatározza, hogy a magánnyomozóval megöleti feleségét és alkalmazottját. Visser el is vállaja a feladatot, de annak megvalósítását már másképp gondolja, így tettével balszerencsés események sorozatát indítja el.

A látványvilág és a lélektani krimi egyvelege által lett kiemelkedő a tesók bemutatkozó filmje. A 80-as években az Angyalszív mellett a Véresen egyszerűnek volt a legnagyobb szerepe a noir stílus feltámasztásában. A fény-árnyék játék, a lassú kameramozgás, a sötét tónusú képek mind-mind egyediek és zseniálisak. Ez elsősorban Barry Sonnenfeld operatőrnek köszönhető. A történet komoly, a cselekedeteknek súlya van, amit a néző is érez. A zene kitűnő, a visszatérő zongoradallam iszonyat jó kísérőzene, tökéletesen illik a film hangulatvilágához (meg persze a többször is felcsendülő It's The Same Old Song című Four Tops szám). Annak ellenére, hogy gyilkosságokat láthatunk, Coenék egy kevés feketehumort is belecsempésztek a történetbe, ezáltal a szereplők cselekedeteit, és úgy általában az emberi viselkedést figurázzák ki.

A kezdés szintén coenesnek mondható, hiszen egy kietlen texsi tájjal indítanak, mialatt egy férfi déli akcentussal beszél. Rohadt jó a kezdés tehát, főleg, hogy olyan, elgondolkodtató elméletet hallhatunk, miszerint a világon semmire sincs garancia. Lehet az ember pápa vagy amerikai elnök, 100%-os garanciát sehol sem kap. Ez a vélemény - mindamellett, hogy teljesen igaz - tökéletesen illik a film egészére. A Fargohoz hasonlóan a brutalitás itt is kőkeményen megjelenik, ennyire durva és nyomasztó képsorokat nem tudom mikor láttam utoljára (SPOILER! élve eltemetés, úristen).

Még akad bőven pozitívum a filmben, azonban ezek felsorolása helyett inkább a számomra legemlékezetesebb jeleneteket írom ide: Marty és Visser beszélgetése a VW bogárban (ami ugye A nagy Lebowskiban is a magándetektív járgánya volt), ahol a teljesen leizzadt Visser homlokán egy légy mászkál; Marty és Ray már említett közös jelente a puszta közepén; az egész befejezés a lakásban. És még nem is beszéltem a címről, ami az egyik legkifejezőbb eleme filmnek: Blood Simple pont.

Végezetül egyetlen egy negatívumot mondanék: kicsit lassú volt a film, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a a rendezők a kelleténél talán jobban ragaszkodtak az elgondolt stílushoz. Ezért kap "csak" 9/10-et a Véresen egyszerű. Ezzel együtt is kötelező mindenkinek.