Az Alien vs Predator eddig elkészült két részében a legtöbben csalódtunk (és most enyhén fogalmaztam), hiszen a filmekben egyáltalán nem volt meg az a hangulat, ami miatt annyira szerettük az Alien sorozatot. Pedig alienekből volt bőven, és az emberek is hullottak, mint a legyek, mégis valami nagyon hiányzott az új filmekből (a történeten kívül, ami konkrétan nem volt). Szóval ez a valami számomra az izgalom volt. Mert az Aliens (vagy a magyar cím szerint A bolygó neve: Halál) így asszem negyedszeri nézésre is rohadt izgalmas volt. Erre mindjárt jobban is kitérek, de előbb jöjjön egy kép, és pár szó a történetről.

Az első rész ugye ott ért véget, hogy Ripley felrobbantotta az űrhajót, és a mentőkabinban hibernálta magát, persze csak azután, hogy a zsilip kinyitásával az alient a vakuum kiszippantotta. Több, mint 50 évvel később véletlenül megtalálják a mentőkabint, Ripleynek pedig szembesülnie kell egy-két dologgal: 11 évesnek hitt kislánya 64 éves korában meghalt; az űrhajó felrobbantásának körülményeit vizsgáló bizottság pedig nem találja megfelelőnek Ripley történetét, így bevonják repülési engedélyét. Azonban egy bizonyos Carter Burke a Wayland-Yutani vállalat megbízásából felkéri Ripley-t, hogy egy zsoldosokból álló különítménnyel együtt utazzon el az LV-246 nevű bolygóra, ugyanis az ott élő telepesekkel megszakadt a kapcsolat. Ez persze ugyanaz a bolygó, ahol korábban Ripleyék is leszálltak, így nem meglepő, hogy a földetérés után elszabadul a pokol.

Szóval mitől is kiemelkedő film az Aliens? Az izgalom, a kreatív történet, a háttér-információk, és nem utolsó sorban az akciók miatt. Mindezek egyvelege tökéletes hangulatot teremt a nézőben, aki annak ellenére, hogy "csak egy szörnyes marhaságot" lát, teljesen beleéli magát a történetbe. A két rész közötti átvezetést szerintem jobban nem nagyon lehetett volna megoldani, a bevezetés érdekes és élvezetes. Már a film eleje is tele van feszültséggel, és mindez egyre csak fokozódik egészen a telepre való érkezésik, ahol a filmtörténet egyik legizgalamsabb 15 percét nézhetjük végig. Mikor a katonák csoportokra osztva átfésülik az épületet, előre tudtam, hogy mi fog történni, mégis végig paráztam, annyira jól van összerakva a jelenet. Itt meg is jegyezném, hogy a mozgásérzékelő hatalmas ötlet, a feltűnő pontok és a pittyegés még hatásosabbá teszik a részt.

Ahhoz képest, hogy sci-fi-akció lenne az Aliens műfaja, 75-80 perc után indul csak be az akció. Ez persze nem baj, hiszen a hosszú felvezetés egyáltalán nem tűnik ilyen hosszúnak. Az akciók nagyszerűek, a robbantások, a lények még most is látványosak, ami nem csoda, hiszen James Cameron talán ehhez ért a legjobban. Kiemelném még a helyszíneket és a díszleteket is, amik zseniális atmoszférát teremtenek a történetnek. A színészi játék szintén jó volt, Weavert és a Bishopot alakító Lance Henriksent külön ki lehet emelni, de a kislányt alakító Carrie Henn is jó volt. A zsoldosok karakterét szintén jól eltalálták, vegyük csak pédának Vasquezt vagy az őrült Hudsont, de a többiek is emlékezetek (már aki túléli az első támadást).

Most láttam először az Aliens 20 perccel hosszabb rendezői változatát, és megmondom őszintén, egyáltalán nem tűnt fel, hogy mik a plusz jelenetek a filmben. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy már elég régen láttam az eredetit, mégis egyetlen jelenetről sem gondoltam, hogy ez bizony kilóg a filmből (nem úgy, mint a Gyűrűk uránál). Egyetlen nagy szívfájdalmam van az Aliens-szel kapcsolatban, és az a befejezés, amit már gyerekként is kicsit soknak és hosszúnak tartottam. Az amúgy reálisnak mondható történet itt átcsap irreálisba, és ez nem igazán tetszett. A markológép és a főalien harca mondjuk rohadt jó volt, de a világűrbe szippantás helyett lehetett volna frappánsabb a befejezés. Ezért kap csak 9/10-et az Aliens, ami így is az egyik legjobb sci-fi a filmtörténetben.