A Holtak hajnalához hasonlóan ismét egy remake-el próbálkoztam, most az 1974-es Texasi láncfűrészes mészárlás 2003-as újráját néztem meg mészárlás nélkül. Az eredeti film híján megint csak a feldolgozásra kellett hagyatkoznom, ami vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt a Jessica Biel nevével fémjelzett mozin kétség kívül érződött, hogy az eredeti miért lett ekkora kultuszmozi, illetve, hogy 1974-ben a cselekmény, a helyszín és a gyilkos karakter motivációja pluszjelentéssel bírt. Viszont mindez a mai közönségnek már vajmi keveset mond, így a 2003-as film rendezője is inkább a félelemkeltésre és a darabolásra helyezte a hangsúlyt. Ez pedig sajnos felemásra sikerült, de ezt mindjárt bővebben is részletezem.

Öt amerikai fiatal Texas kihalt vidékén autózik Dallas felé, ahol pár óra múlva kezdetét veszi a déli rock zászlóshajójának, a Lynyrd Skynyrd-nek a koncertje. A magnóból bömböl a Sweet Home Alabama, a furgon hátuljában egy pár épp egymásnak esik, a többiek meg csak szimplán füveznek. Miután majdnem elcsapják az út közepén menetelő, sokkos állapotban lévő lányt, továbbhaladás helyett inkább felveszik, hogy valami biztonságos helyre vigyék. A lány azonban ellenáll nekik és fegyvert ránt, amivel fejbe is lövi magát. A megdöbbent csapat értelemszerűen a sheriffhez igyekszik bejelenteni az öngyilkosságot, ám sem a sheriff, sem pedig az ottlakók nem túl barátságosak velük, sőt idővel az ötfős társaság is rohamosan elkezd fogyatkozni.

A történeten átfutva meg lehet állapítani, hogy A texasi láncfűrészes minden szempontból megfelel a tinihorror követelményeinek. A cselekmény felépítése a szokásos kliséket követik: a csapat tagjai állandóan különválnak, a helyi lakosok mindvégig gyanúsak, ha valami para zene szól valóban ijesztés következik, és bizony a film befejező részében már csak az utolsó túlélő elkeseredett küzdelmét láthatjuk. Ezt az unalmasnak is mondható kiszámíthatóságot ellenpontozza a bevezető és záró jelenetsor, melyben rendőrök készítenek felvételt a gyilkosság helyszíneiről, és közlik, hogy itt halt meg 1973-ban egy társaság több tagja. A hátborzongató képsorok elég feszültté teszik ahhoz a nézőt, hogy az elkövetkező kötelező jelenetek alatt is megmaradjon a fura, bizonytalan érzés. És ez valóban működik is, hiszen annak ellenére, hogy nem voltam túl friss, egy pillanatig sem állt fenn annak a veszélye, hogy elaludjak a film alatt.

Ezek után kezdődik el a magyar címből kimaradt mészárlás, mely sokszor inkább gusztustalan, semmint félelmetes. A másik nagy hibája a filmnek a befejezés, aminél én sokkal nagyobb megdöbbenést vártam. A színészi játékot nem ecsetelném feleslegesen, Jessica Biel formás alakján kívül semmi emlékezeteset nem nyújt, a férfi főhős Jonathan Tucker pedig a Richard Dreyfuss hasonmásverseny első helyezésén kívül szintén érdektelen. Összességében tehát közepes film A texasi láncfűrészes, aminek ugyan van pár szép pillanata és a hangulata is eltalált, azonban ez nem több egy átlagos horrornál, amin egy pizsamapartin a tinilányok a paplan alá bújnak. Az eredeti gondolom sokkal jobb, szóval azt mindenképpen pótolni is fogom. 5/10