John McClane soha nem akart hős lenni: a terroristák által elfoglalt Nakatomi Plaza szellőzőrendszerében kúszva is azon jár az esze, miért kellett neki Los Angelesbe utaznia, mikor otthon, New York-ban is lehetne. Ehhez képest atlétában, sebhelyekkel borítva, mezítláb veszi fel a harcot az állig felfegyverzett ellenséggel. Mindezt egyedül teszi, hiszen az inkompetens rendőrségre és FBI-ra nem számíthat. 

A 80-as évek dagadó izmú, tesztoszterontól túlfűtött akciósztárjai után az évtized végére megszületett az esendő hős, akivel már a nézők is könnyebben azonosulhattak. A kőkemény Stallone-hoz, vagy az egysorosait puffogtató Schwarzeneggerhez képest John McClane sokkal összetettebb karakter: magánéleti problémákkal küszködik, vannak félelmei (például a repülés), saját magán és lehetetlen helyzetén gúnyolódik, valamint ténylegesen sebezhető (Schwarzinak vajon elvágta volna a talpát néhány üvegszilánk?). Ahogy a Die Hard 2-ben is megkapja a kritikát, ő az alkalmatlan ember az alkalmatlan helyen és időben. "Erről szól az életem" - vágja rá McClane, előrevetítve ezzel a karaktert megformáló Bruce Willis karrierjének meghatározó szerepeit.

Werkfotó a vérző talpú, megviselt McClane-ről

A simlis és a szendével ismertté vált Willis a Die Hard után egycsapásra világsztár lett, ám jó pár évnek el kellett telnie, hogy kiharcolja állandó helyét az A listás színészek között. Az útkeresést követően (Naplemente, Az ellenség földjén, Jól áll neki a halál, Hiúságok máglyája) a 90-es évek közepére született meg a tipikus Bruce Willis karakter: a szabályokat rugalmasan kezelő zsaru/magánnyomozó, aki nem akar hős lenni, de igazságérzete miatt kénytelen magára vállalni a szerepet. Ő a fegyverek helyett először békésen, szarkasztikus szövegeivel próbálja megoldani a problémát, csak a legvégső esetben folyamodik erőszakhoz. Jellemző rá az önkritika, sőt az önmarcangolás, mivel nem tud megfelelni saját elvárásainak (a kudarcos karakter egyaránt visszaköszön Az ötödik elemben, a Hatodik érzékben és a Sebezhetetlenben is). Egyértelműen konzervatív típus: a hagyományos férfiszerepet kedveli (nem tűri jól, ha felesége leánykori nevét használja), elvárja a tiszteletet gyerekeitől (Az utolsó cserkész), "megvédi" lányát az udvarlóktól (Armageddon).

Érdekes, hogy Willis karakterei egymásra is hatással vannak: McClane a Die Hard 3-ban sokkal inkább hasonlít Az utolsó cserkész Hallenbackjére, mint az első két részben megismert karakterre. Szintén elhagyta a felesége, szintén alkoholproblémákkal küzd, valamint folyamatosan önmagát ostorozza, és mindenkit leolt. A 2007-es 4. rész visszatér az "eredeti" McClane-hez, amit külföldön jobbára díjaztak (53% vs 82% Rotten Tomatoes-on), míg idehaza inkább a másnapos, beszólogató zsarut akarta viszontlátni a közönség.

A tipikus Bruce Willis karakterek legnagyobb oltásai magyarul

A Die Hard 3 hazai népszerűségéhez nagyban hozzájárult a kiváló szinkron Dörner György tolmácsolásában. Bár pontos forrást nem találtam, Dörner valószínűleg A simlis és a szendében szinkronizálta először Willist 1992 tájékán, mikor az MTV műsorra tűzte a sorozatot. Az ezt megelőző filmekben nem volt állandó magyarhangja a színésznek: az első Die Hardban Vass Gábor hangján szólal meg, a második részben Szakácsi Sándorén, míg a 91-es Az utolsó cserkészben Sörös Sándor hallható. Bár a felsorolt színészek hangja meglehetősen különböző, egyiket sem mondanám rossznak. Persze Vass (aki Stallone és Schwarzi szinkronja is volt néhány film erejéig) furcsán hangzik ma már a Dörnerhez szokott füleknek, ahogy Söröst is előbb párosítom Mel Gibsonnal, mint Willis-szel. Szakácsi külön kategória, hiszen a 90-es évek végén több meghatározó Willis filmben, mint például a Hatodik érzékben, a Sebezhetetlenben és az Armageddonban is ő hallható, és ezek mindegyikében nagyszerű.

Ha most 2010-et írnánk, valahogy így zártam volna le a cikket: bár Bruce Willist nem nevezném színészóriásnak, általában sikeres szerepválasztásainak köszönhetően önmaga beskatulyázását elkerülve talált rá a hozzá leginkább passzoló karakterekre. Ám 2019 van: sajnos az elmúlt 8 évben menthetetlenül átment gagyiba, és a felesleges folytatások mellett (Sin City 2., RED 2. és a katasztrofális Die Hard 5.) leginkább mozikat elkerülő tucatfilmekben (Vice, First Kill) és kínos reklámokban szerepel (Hell). Lehet, hogy valójában ezt vetítette előre McClane-ként a Die Hard 4-ben, mikor Justin Long a hősiességről kérdezi? "Akkor miért csinálja? Mert most épp nincs más, aki csinálná, azért."