Kritika: Nyughatatlan (Walk The Line)

Otthon, a családból már mindenki látta a filmet, kivéve engem. Most végre pótoltam ezt a hiányosságot, és szerencsére nem hiába, mert a Nyughatatlan egy nagyon jó film. Annak ellenére, hogy viszonylag hosszú (130 perc), és a szokásos életrajzi elemeket használja (nem csoda, hogy sok mindenben hasonlít a Rayre), számomra hatalmas élmény volt a film.



A történet ugye Johnny Cash-ről (Joaquin Phoenix) szól, aki egy vidéki szegény család sarjaként feljut a csúcsra. Cash élete egy (rock)zenész életéhez képest nem különösebben érdekes: gyermekkorában meghatározó élmények érik, amit sokáig nem képes feldolgozni; a szüleivel problémái vannak, hiszen ő zenész szeretne lenni; megházasodik, de kapcsolata nem működik a feleségével; kezd egyre inkább befutni, sok jócsaj veszi körül, előkerül az alkohol meg a drog, és persze jön a nagy szerelem is. A nagy szerelem nem más, mint a szintén zenész June Carter (Reese Witherspoon), aki Cash turnéin szokott fellépni.

A két óra alatt azért van bőven történés, de ez a zenész életmód keretein belül teljesen normális. Ami miatt viszont különlegessé válik a film (és egyben jobbá, mint a Ray) az a szerelmi szál. June karaktere nagyon el lett találva, ő nem a szokásos "leborulok a férfi lábai előtt" személyiség, neki van egyénisége. Emiatt teljesen egyenrangú fél Cash-sel. Az már persze a film "hibája", hogy Witherspoon meggyőzőbb June szerepében, mint az egyébként szinte tökéletes Phoenix Cashként. Szerelmük egyébként nagyon hiteles volt számomra, végig életszerűnek éreztem. Ezért is volt nagy hatással rám a Nyughatatlan, ezért emelkedik ki az életrajzi filmek közül.



A szerelmi szál mellett a zene, a drog, meg a többi dolog tényleg csak a kiegészítés funkcióit töltik be. A zene egyébként tényleg jó, főleg, hogy a színészek énekelnek benne mindent. A kerettörténet szintén érdekes volt, és külön jó pont, hogy a készítők benne tudtak maradni a két órás játékidőben (itt megint felhozhatnám a Rayt, ami pont 20 perccel volt hosszabb a kelleténél). Különösen tetszett még a korabeli zenészek szerepeltetése is, így rövidebb időre feltűnik Elvis, Jerry Lee Lewis, és Roy Orbison is.

Mindenképpen emlékezetes élmény marad a Nyughatatlan, ezért is adok 9/10-et rá. Aki még nem látta, az feltétlenül pótolja!

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!


 
Címkék: kritika, 9/10, 00s