A címben látható, hogy milyen koncerteket néztem meg tegnap. Elsőként MGMT-re mentem el, amit az utóbbi idők legeredetibb popcsapatának tartanak a kritikusok, és pár számát még ismerem is. Szóval minden adott volt egy jó bulihoz, ami elég felemásra sikeredett. A zene egyáltalán nem volt rossz, azonban a produkció inkább háttérzenének volt alkalmas, nem pedig színpad előtti álldogálásnak. Ezért is mentem el a 4. szám környékén, és onnantól kezdve csak távolról követtem figyelemmel az eseményeket.

Az est csúspsontja számomra a 19. 45-kor kezdődő Leningrad volt. Már tavaly is a Sziget egyik legpörgősebb, legőrültebb 70 percét biztosították a ska-punkra fogékony közönségnek, és bár az idei teljesítményük elmaradt a 2007-estől, azért most is kitett magáért a nem csekély létszámú együttes. A szokásos nagydarab kopasz ismét székeket tört, illetve sörösdobozokat harapott szét, a közönség pedig egészen új dimenzióba helyezte a bodysurf fogalmát. Az együttes egy fekete, nádszálvékony énekesnővel is kiegészült, aki meglepő módon nem csak az esztétikai értékét emelte a bandának. Az előadás tehát nagyszerű volt, mindenki ezerrel pörgött, szinte egy másodpercre sem volt megállás. Eddig egyértelműen őket élveztem a legjobban.

A nagyszínpad esti fénypontja a brit The Kooks volt, amit nem igazán ismertem, de gondoltam jó kis tinglitangli rockot fognak játszani, amit simán végig lehet állni, vagy akár táncolni. Ehhez képest egy jellegtelen együttes lépett fel, ami nem volt rossz, de jó sem. Nem tudom, hogy hogyan lettek ekkora sztárok nyugaton, de engem egyáltalán nem fogott meg a produkciójuk, így 3 szám után el is húztam sörözni. Az est utolsó koncertje a Kiscsillag volt, és Lovasiék ugyan nem hozták tavalyi fellépésük (pláne nem a SZIN-es koncert) színvonalát, de így is élvezetes 60 percet nyújtottak a rajongóknak és az odatévedőknek egyaránt. A több új számmal fűszerezett koncerten 3-4 szám erejéig azért mindenki ugrált. Összességében tehát elég jó nap volt a tegnapi, nyitásnak szinte tökéletes volt.