Szintén a nyári emlékek egyikével hozakodom elő, de ez már a kellemesek közé tartozik, igazi nyári, jó hangulatú musical a Mamma mia, de tény: csak a zene viszi el, mert cselekménye tulajdonképpen nincs. Mindenek előtt viszont óva intek mindenkit a szinkronos verziótól, nekem ahhoz volt szerencsém, és rettentőek a szinkronhangok, főleg Amanda Seyfriedé. A dalszövegek feliratozása pedig a vicces és a kínos határmezsgyéjét súrolja - néha jobb lett volna nem olvasni, miket kreatívkodott össze a fordító.

Sztori: Sophie-t (Amanda Seyfried) esküvője előtt elkezdi érdekelni, ki is lehet az apja, és rögtön három esélyest is talál (Pierce Brosnan, Colin Firth és Stellan Skarsgård), így anyja (Meryl Streep) nevében meghívja őket az esküvőre. Nagyjából ennyivel az egész összefoglalható, persze kapunk egy sor, meglepődést, emlékidézést, és szerelmet, de többnyire mindent csak azért, hogy egy-egy dal felcsendülhessen. A film annyira jó hangulatot sugároz, hogy az egy-két szomorúbb dal elsütéséhez teljesen alibi szálakat kellett kreálni: jön a semmiből egy összeveszés (aminek persze következményei sem lesznek), hogy felcsendülhessen a The winner takes it all...

A színészi játékra a fentebb említettek miatt (nincs mit eljátszaniuk) kár túl sok szót fecsérelni - a sztárparádé oka nyilvánvalóan a nézőcsalogatás, nem az embertelen színészi feladatok, bár el kell ismerni, hogy tényleg jó hangjuk van, kivéve Brosnant, aki mégoly sokszor mentette meg a világot Bondként, egy karaoke-versenyen tuti elhasalt volna, kivéve, ha Homer Simpson-imitátorokat keresnek (amint elkezdett énekelni, rögtön eszembe jutott Homer, ahogyan a Sweet home Alabamát fújta). Annyit mindenképp érdemes azért kiemelni, hogy az ifjú arát alakító fiatal színésznő teljes mértékben helytállt, nemcsak azért, mert elképesztően jól néz ki. A többieknek csak a sok ugrálással kellett megbirkózni, és az ötvenes éveiket jócskán taposó színészeket-színésznőket ezügyben sem érheti kritika. 

A zenéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni (nem vagyok ABBA-fan, de azért nem tekerem el a rádiót, ha megszólalnak), épp annyira nyúltak hozzájuk, amennyire kell: modernizálták, de lényegében nem sokat változtattak - egy musical-film esetében ennél több nem várható el.

Ítélet: 7,5/10
Szívem szerint még feljebb pontoztam volna, de egy cselekményt teljesen nélkülöző filmnek mégsem illene ennél magasabb pontszámot adni. A zene jó, a jócsaj-faktort maximálisan hozza a főszereplő, sok aranyosan vicces jelenet van (és ezeknek csak egy része Homer Brosnan produkciója). Kellemes kis film, ami alatt nyugodtan kikapcsolhatjuk az agyunkat - csak ajánlani tudom mindenkinek.