A skorpió a békától kér segítséget, hogy átjusson az esős időszak alatt megáradt patakon. A béka bizalmatlan ugyan, de mivel a skorpió megesküdött, hogy nem fogja megmarni, belemegy, hogy a hátán fuvarozza át a veszélyes élőlényt. Azonban mielőtt partot érnének a skorpió mégis beleereszti mérgét a kétéltűbe. A béka értetlenül kérdezi, hogy mégis miért tette ezt vele a skorpió, mikor megígérte, hogy nem fogja bántani. Mire a skorpió így válaszol: Igen, megígértem, de nem tehetek róla, skorpió vagyok, ilyen a természetem.

Ezeréves, talán buddhista történet, nem tudom pontosan, de annyi biztos, hogy számos filmben hallhattuk már, és a Wrestlerre is kitűnően illik a szóban forgó tanmese. A Wrestler főhőse, Randy "Ram" Robinson a skorpióhoz hasonló figura: egész életében pankrátor volt, ehhez ért egyedül igazán, kizárólag a szorítóban érzi magát teljes értékű embernek, akiért a közönség rajong, ő pedig rá is szolgál erre a hálára. Azonban a fiatalkora már jócskán a múlté, az egykor fényes dicsősége megkopott, egy olcsó lakópark faházában él egyedül, családjával nincs kapcsolata, ráadásul szervezete egyre kevésbé bírja a fizikai megterhelést. Egy szívroham után teszi félre a bunyót és próbál új életet kezdeni, de vérbeli skorpió révén nincs esélye a változásra, hiszen nem tagadhatja meg saját magát.

Elsősorban emiatt emelkedik ki a hasonló, elkoptatott témájú alkotások közül Aronofsky filmje, hiszen ahogy általában az életben, a problémák itt sem rendeződnek egykönnyen. Randy karaktere kiégettnek tűnik ugyan, de még mindig pillanatok alatt lángra kap, ha pankrációról van szó. Pedig tényleg próbál megváltozni, még lányával is felveszi a kapcsolatot, de mégsem úgy alakulnak a dolgai, ahogy azt a nézővel együtt remélné. A nagy magányosságban egyetlen társa a hasonszőrű Cassidy, aki 44 évesen még mindig a helyi sztriptízbárban táncol. Szintén egy kilátástalan jövővel rendelkező lélek, aki a táncon kívül nem ért semmihez.

A Wrestler egy külvárosi dráma a magányosságról és az útkeresésről nagy adag látványos bunyóval tálalva. Az európaiak számára kevésbé ismert pankrációt testközelből tapasztalhatjuk meg, a képek pedig elemi erejűnek bizonyulnak. A kameramozgás a szorítón belül inkább közeli, a küzdelem erejét és húsba markoló valóságát érzékelteti igen hatásosan. A kezdés érdekességét szintén a fényképezés adja, hiszen az első 10 percben a kamera végig hátulról követi a főhőst, akit így szemből alig látunk. Aronofsky a szorítóba való vonulást eleveníti meg, ezzel is azt erősítve, hogy Ram még a hétköznapi életben sem tud kilépni pankrátor szerepéből.

A film teljes egészében Randyről szól, akit Mickey Rourke fantasztikusan formál meg. Sokan mondják, hogy csak saját magát játszotta, mégis szerintem ez semmit sem von le alakítása nagyszerűségéből. Az Angyalszív óta nem volt ennyire jó. Marisa Tomei szintén dicséretet érdemel, ő is kitett magáért. Nem nevezném katartikus alkotásnak a Wrestlert, de a mondanivaló, a hangulat és a színészek miatt egy 9/10-et mindenképpen megérdemel.