Egy szóval? Csalódas. Méghozzá elég nagy. Az első évad vége is már megosztotta a rajongókat, hiszen sokkal többet is ki lehetett volna hozni a sztortiból. Az előző szezon jól kezdődött, voltak célok (save the cheerleader, save the world), a nézők a szereplőkkel együtt jöttek rá a különböző képességekre, tök jó volt minden. Aztán egyre inkább előkerültek az idegesítő dolgok: az írók nem tudták kezelni a szereplők szálait, teljesen értelmetlen részek kerültek be, amik nem segítették elő a történet előmenetelét, beraktak egy Nikkit meg DL-t, akiknek igazából még a végén sem volt túl nagy szerepük, aztán ott volt még Hiro is, aki sokakat kurvára idegesített. Az utolsó három részből pedig kivághattak volna egy rakat jelenetet, és akkor jobb lehetett volna a finálé is. A bosszantó negatívumok ellenére azért jó kis sorozat volt, simán meg tudtam nézni három részt egymás után, mert élveztem, méghozzá nagyon is.

A második évadot már "élőben" követtem, heti egy rész, mint Amerikában. Őszintén szólva a heti egy rész elég is volt. Az első évadban érzett izgalom eltűnt, az idegesítő dolgok kerültek az előtérbe. Az írók pocsék munkát végeztek. Először is, az évad első felében nem volt tiszta, hogy akkor most mi a közös cél? Oké, mindenki kutakodott az eggyel idősebb generáció után, de 11 rész alatt gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg róluk, még legtöbbjük képességét sem. A céget ugyanúgy nem ismerjük, csak azt, hogy sokan tönkre akarják tenni, sokan meg nem. Aztán a hatodik részben jön az új probléma: egy vírus kiírtja az emberiség 98%-át. Az írók megint nagyon eredetiek voltak, kitalálták ugyanazt, amit az első évadban, csak most nem New Yorkot, hanem a világot kell megmenteni. Fasza. Főleg, mert az első pillanattól kezdve tudta mindenki, hogy úgyis megmentik a világot, és míg a New York-i robbanás esetében valóban érdekes volt, hogy mindezt hogyan oldják meg hőseink, most ez teljes érdektelenségbe fordult.

A készítők az első évad hibáiból mit sem tanulva, még unalmasabbra és idegesítőbbre írták szereplők szálait. Szomorú, hogy míg az előző szezonban Nikkin és Hiron (elsősorban Nikkin) kívűl minden szál teljesen jó volt, most nem tudnék egy szereplőt sem mondani, akinek a története végig tartott volna egy jó szintet (talán Mohinder). Az alkotók a második évadra kivették Nikkit, gondolom a nézői visszajelzésekre alapozva, viszont helyette szétcsesztek egy csomó karaktert.

Először is ott van Hiro. Nekem személy szerint nem volt különösebb problémám vele az előző szezonban, most viszont kibaszott idegesítő volt. Végig. Ez a 17. századi Japán borzalmas ötletnek bizonyult, Hiro pedig hozta a saját formáját: ő nem jöhet vissza, mert segítenie kell a nagy Takezo Kenseinek, hogy a történelem maradjon az eredeti medrében, de közben szerelmes lesz, még nem jöhet haza, stb. Aztán mikor végre visszajön a jelenbe, az apjával faszkodik, utána meg kérdezés nélkül lekaszabolná Peter haverját... Ááá, hagyjuk.

Aztán ott van Peter, akinek a képessége talán a legjobb és a legizgalmasabb volt, erre amnéziás. Hmm. Aztán kiderül, hogy a Néma volt. Írországban van, nem akarja tudni a múltját. Szerelmes lesz. De aztán újra emlékszik. A szerelmét meg kell menteni. Rátéved a sötét oldalra, de még idejében visszalép. Nagyon örül. Igen, ennyi történik vele 11 részen keresztül, amíg ő megpróbál visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket a nézők tudnak. Nem is értem, hogyan az írók hogy gondolták ezt komolyan, hogy Peter Petrelli 11 részen keresztül csak a múltját kutatja, amit mindnyájan ismerünk. Az egész végig kurva unalmas, semmi meglepő nem történik vele.

Claire - Bennett páros hullámzó teljesítményt nyújtottak. Az első néhány részben az ő történetük haladt leginkább, a 9. rész általuk lett talán a legjobb az évadban. Ugyanakkor eléggé egy téma körül forogtak: Claire identitászavarban van még mindig, Bennett pedig tönkre akarja tenni a céget. Az utolsó két részben így mindkettőjük (különösen Claire) jeleneteit az áttekerés jellemezte. Sajnos.

A Mohinder-Parkman szál volt talán a legkiegyensúlyozottabb, Mohinder még talán jobb is volt, mint az első évadban. Ez tényleg végig érdekes volt, Parkman képességének fejlődése szintén üdítő volt. Ugyanakkor Parkman kutakodása unalmassá vált a végére, de még így is az egyik legjobb karakter maradt.

Nathan, Nikki, Micah szerencsére nem szerepeltek sokat, amennyit láttunk, azt végig lehetett nézni tekerés nélkül. Azért remélem Nikki tényleg meghal.

Az új karakterekről: Micah révén jött a képbe Jessica, az unokatestvér, aki bármilyen mozdulatot képes leutánozni, és mellesleg iszonyat jól néz ki. A képességén és külsején kívül azonban semmi értelme nem volt szereplésének. Tényleg semmi. Nem is értem minek kellett behozni? Nikkit másképp is meg lehetett volna ölni, szóval tényleg érthetetlen az egész. Megjegyzem Micahnak sem volt semmi "feladata" az új évadban, csak úgy van és kész.

Szintén új karakter a latin-amerikai testvérpáros, akiknek a története  a legunalmasabb, legszánalmasabb, legszarabb volt a 11 rész alatt. Velük konkrétan semmi nem történt. Az első részben elkezdtek menekülni az USÁba, és onnantól kezdve folyamatosan. Egyetlen dolog, ami történt velük, hogy Sylarrel összetalálkoztak. És az írók legnagyobb melléfogása itt következett be: az első évad legjobb karakterének, a gonosznak készítenek egy borzalmas történetet, ami az elejétől a végéig kurva szar. Megbocsáthatatlan.

Összességében 3/10 a vége, jószívvel. A legfőbb problémát a borzalmassan rossz forgatókönyvben és a túl sok szereplőben látom. A készítők nem mernek senkit véglegesen kiírni a sorozatból, a főszereplők közül eddig csak Isaac Mendez halt meg, ami egy ilyen sokszereplős sorozatban nagyon kevés. A nem főszereplőket, de azért fontos karaktereket talonban tartják, hogy hátha jók lesznek még valamire, ugyanakkor őket is féltik kiírni a sorozatból, mintha bárki is hiányolná mondjuk Nathant vagy Micaht. A második évadban nem csigázták fel a nézőket, kényszeresen ismételték az első évadban látottakat, az új nézők megszerzéséért, a történet alig haladt előre, így nem is volt igazi tetőpont, a befejezés pedig mindennek köszönhetően harmatgyenge lett. Az írók pofátlansága a 4 hónappal ezelőtt részben mutatkozik meg a legjobban, ahogy lenyomtak a nézők torkán egy kvázi összefoglaló részt, ami az égvilágon semmi újat nem hozott.

A másik fő kritikám a helyszínekre vonatkozik: az egész sorozat kb 4 belső helyszínen játszódik, amik nagyon szépek, de így 34 rész után már marhára unalmasak. Az effektek szintén szánalmasak, elsősorban az odesszai háttér odafényképezésére gondolok, ami kb az 50-es évek teknikáját idézte. Elhiszem, hogy költséges a technika, de aért ne mondják már, hogy nincs pénzük, amikor egy népszerű sorozatról van szó.

Mindezek alapján elég kétséges, hogy a harmadik évadot nézni fogom-e.