Kritika: Lemony Snicket - A balszerencse áradása

A Maszk és a Grincs után Olaf gróf szerepe kedvéért Jim Carrey ismét vállalta, hogy elmaszkírozzák. Ám most nem egy kedves, naív banki alkalmazottat, vagy egy kicsit gonosz, de szeretni való figurát formált meg. Nem, Olaf gróf egy velejéig romlott gazember, aki pénzért bármire képes. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Pár szót a háttérről: Daniel Handler Lemony Snicket álnéven ír mesekönyveket, amik a Baudelaire gyerekek megpróbáltatásairól szólnak. Ez a sorozat annyira sikeres volt Amerikában, hogy még Harry Pottert is lenyomta a toplistákról, így Hollywoodban gondoltak egyet, és filmre adaptálták a könyveket. Így született meg a Balszerencse áradása. A film címében minden benne van, szóval semmiképp ne számítsunk egy kedves történetre. Hogy is lehetne arra számítani, ha egy Olaf gróf nevű "színész" minden erőfeszítése arra irányul, hogy megölje az árván maradt három Baudelaire gyermeket, ezáltal meszerezve hatalmas vagyonukat. Itt kérem szépen gyilkossági kísérleteket, rabszolgamunkát, és valódi gyilkosságokat látunk bő másfél órán keresztül.

Engem a film már az elejétől kezdve egy Tim Burton mesére emlékeztetett, olyan Ollókezű Edwardhoz vagy Álmosvölgy legendájához hasonlóra. Egy, a valóságtól elrugaszkodott világot kapunk, gótikus stílusú házakkal és furcsa kinézetű emberekkel. A sötét hangulathoz kitűnően passzol az egyedi stílusú elbeszélő, aki nem más, mint maga Lemony Snicket. A film fő humorforrása is a mesélő szövege és annak képi megjelenítéséből fakad. Ilyen például a három gyermek, akiknek mind van valami különös képességük: a nővér egy vérbeli feltaláló, az öccs egy könyvmoly, aki mindent megjegyez, a kishúg hegyes és kemény fogainak köszönhetően pedig mindent meg tud rágni. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően tudnak megmenekülni az ellenük irányuló veszedelmek elől. A fő veszélyforrás nem más, mint Olaf gróf, aki mindent elkövet, hogy a kölyköket eltegye láb alól.

A film legnagyobb ereje a színészi játékban és az újszerű történetben rejlik. Jim Carrey egyszerűen zseniális Olaf grófként, de a többi színész is nagyot alakít. Az egész film egyben van, nem hiányzik belőle semmi, kitűnő szórakozást nyújt az embernek. Ugyan nem éri el egy Tim Burton film színvonalát, de legalább megközelíti azt, ami azért elég nagy szó. A film mondanivalója, miszerint vegyük emberszámba a gyerekeket, nem túl erőltetett, ugyan nem is túl eredeti, de ez jól van így. Összességében a Balszerencse áradása nálam egy 8/10 volt, a sötét mesék kedvelőinek kötelező darab!

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 8/10, 00s