A 70-es évek filmjeiben az összeesküvés elméletek elsősorban a politikai állapotra vonatkoztak, középpontjukban szinte mindig az aktuális kormány állt. Az ilyen típusú thrillerek a 90-es évek elején éledtek fel, elsősorban John Grisham regényadaptációinak köszönhetően (A cég, Pelikán-ügyirat), bár ezekben a filmekben a politikai vonatkozások már háttérbe szorultak. A Michael Claytonban is az átlagembert felülmúló, a sokkal nagyobb valami legyőzése, az igazság kiderítése  a cél. Azonban az ügy részletesebb bemutatása helyett/mellett a címszereplőt a megszokotnál részletesebben ismerjük meg, magánéleti problémáival és lelki vívódásával együtt.

Michael Clayton (George Clooney) egy ügyvédi iroda "takarítója", aki kitűnő érzékkel tudja kezelni a kényes ügyeket. Barátja, Arthur (Tom Wilkinson) ugyanannál a cégnél ügyvéd, aki egy elhúzódó pernek köszönhetően bekattan, elege lesz a munkájából, nem akar tovább bűnösöket védeni, igazságot akar tenni. Az említett per egy gyomírtószergyártó vállalat és a gyár termékeit használó farmerek között folyik. Utóbbiak azért perlik a céget, mert a vegyszert közvetlenül használók közül meglepően sokan haltak meg különböző betegségekben. A vállalat problémáinak megoldásáért Karen Crowder (Tilda Swinton) a felelős, aki semmiképpen sem akar csalódást okozni főnökének.

A sztori eléggé szokványosnak mondható, akárcsak a részletek bemutatása: mindenki félmondatokban beszél, folyamatosan titkolózik, egy csomó név előkerül, igazából alig tudunk valamit magáról az ügyről. Egy óra elteltével nagyjából összeáll a kép, egyértelművé válik, hogy ki melyik oldalon áll, illetve kinek mi az indítéka. A szokványos összeesküvős bűnügyi filmektől eltérően a film középpontjában nem maga az ügy, hanem az eseményekbe saját akaratán kívül belekeveredett főhős áll, akinek nem is az eset megoldása jelenti a legnyagyobb problémát, sokkal inkább a saját jelleme, értékrendje. Clayton gondolkodásmódját, jellemét a magánélettel foglalkozó jelenetek hívatottak bemutatni, amitől a film bizony néhol leül, unalmassá válik. Az alabból flashbackes szerkezet és az utolsó fél óra azonban felhúzza a filmet, az ember el is felejti, hogy pár percel ezelőtt még ásítozott.

A figyelem fenntartásában nagy szerepe van a színészeknek: George Clooney nagyon jól megállja a helyét az ellentmondásos Clayton szerepében, a film utolsó fél órájában több zseniális jelenete is van. A félig őrült Arthurt megformáló Tom Wilkinsont szintén megérdemelten jelölték Oscarra, az egyoldalú karakter szerepében hiteles tud maradni. Mondjuk Arthur végig elég egysíkú marad, semmiképp sem lehet összetett karakternek nevezni. A harmadik Oscarra jelölt színész Tilda Swinton, aki egyszerűen fenomenálisan testesíti meg Karen Crowsert. Ahogyan kinéz, meg amilyen körcsös, annyira ellenszenves. Az a kb. 10 perc, amennyit szerepel, tényleg felülmúlhatatlan. A film legjobb részeit is neki köszönhetjük.

A Michael Clayton tehát egy szokványos bűnügyi film, szokványos befejezéssel, ugyanakkor erős színészi alakításokkal. A néha túlzottan lelassuló filmet George Clooney viszonylag sikeresen lendíti túl a holtpontokon. A színészeknek és pár emlékezetes jelenetnek (pl. lovas rész) köszönhetően kiemelkedik a nagy átlag közül, ezért 7/10 a vége.