A Jesse James meggyilkolása egy két és fél óra hosszú, western környezetben játszódó lélektani dráma. A történet Jesse James utolsó hónapjait foglalja össze, amikor a banda utolsó vonatrablása után a vezér a szétszéledt tagok felkutatásával tölti idejét, már-már paranoiásan keresve azt, aki esetleg elárulja őt. A film első része a vonatrablást mutatja be, de nem a jól megszokott westernek stílusában, hanem a bandára és a várakozásra koncentrálva, ezzel is előrejelezve, hogy a továbbiakban a jellemek harca lesz a központi elem.

A Jesse James meggyilkolása semmiképp sem tekinthető klasszikus értelemben vett westernnek, a műfajra jellemző stílusjegyek nem kerülnek elő. A történet ugyan a western korszakban játszódik, mégis, a film mondjuk egy Jó, a rossz és a csúfhoz képest túl reális marad. Alapból a megközelítés, hogy a hírhedt banditát, egy gyanakvó, barátok nélküli, túlontúl valóságos embernek állítja be, teljesen formabontó. A film végig reális marad, a pisztolyok hangja tök halk, (nem úgy, mint a 3:10 to Yumában), a banditák 5 méterről is alig találják el egymást, párbajokat így nem is látunk. Mondom, az egész nagyon valóságos, az ember igazából Jesse James legendájának a lerombolását nézheti végig. Ezzel kapcsolatban a cím is meg ér egy szózatot, mivel előre sugallja, hogy ez nem egy szokványos film lesz.

A két és fél óra mindenképpen kicsit hosszúra sikerült, ennek ellenére a film nem válik unalmassá, a feszültséget mindvégig fenn tudja tartani a nézőben. Ez mindenképpen dícséretes, hiszen a film a történet szempontjából eléggé monoton: Jesse James az egyik bandatagtól ellovagol a másikhoz, aztán a harmadikhoz, majd vissza, az előzőhöz, stb. A sok név és az először nehezen megkülönböztethető szereplők eléggé megnehezítik a megértést, de egy óra után azért nagyjából nálam is összeállt a kép. A narrátor  szerintem nagyon illett a filmhez, legtöbbször jókat mondott, jókor: pl. "Ahogy belép egy terembe, ott a hőmérséklet azonnal egy pár fokkal megemelkedik". És még jópár hasonló szöveg, amik kivállóan színesítették a filmet.

Nagy öröm volt számomra, hogy Brad Pitt ismét bizonyítani tudta, hogy tehetséges színész, Jesse James szerepében kitűnő alakítást nyújt. A másik címszereplő, Robert Ford, - akiről nem lehetett eldönteni, hogy csupán olyan akar lenni, mint Jesse James, vagy ő akar Jesse James lenni, - megfomálásában Casey Afflecket üdvözölhetjük, aki megérdemelten kapott Golden Globe és Oscar-jelölést szerepéért. Ahogy vicsorít meg pofákat vág, egyszerre szánalmas és félelmetes. Őszintén szólva, Robert Ford hálásabb szerep, jelleme jóval érdekesebb volt a főszereplőnél. Egyértelműen a kettejük feszült viszonyát bemutató jelenetek válnak a film csúcspontjaivá.

A Jesse James meggyilkolása lassúsága ellenére is nagy hatással volt rám, emlékezetes filmélmény volt számomra. A 8/10-et a felsoroltak és a gyönyörű fényképezés miatt 100%-ig megérdemli.