Ed Waxman: És mivel foglalkozol?

Susie: Ápolónő vagyok...

Ed Waxman: Mennyire ritka és megbecsülendő munka ez, önzetlenül segíteni a rászorulókon, beteg embereket gyógyítani.

Susie: ...egy abortuszklinikán.

Az idézet nem pontos, és csak azért kezdtem így a bejegyzést, hogy tudjátok kb milyen szintű poénokra lehet számítani. A történet röviden annyi, hogy Ed egy született lúzer, aki nehezen ismerkedik a másik nem képviselőivel. Születésnapja apropóján bátyja, Cooper elhatározza, hogy a hétvége alatt becsajoztatja egyetlen öcsikéjét. Persze semmi sem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték, minden balul sül el, de azért a végénre megoldódnak a dolgok.

A Hosszú hétvége kicsit megkésve született, hiszen a stílusban hasonló filmek (Eurotrip, Cooltúra) már túl vannak fénykorukon, a Harold és Kumar kalandjaival felélesztett új divatnak pedig nem felel meg. Ez például abból is jól látszik, hogy Ed gyerekként mindent kamerára vett, ilyen Csííízbe való vicces balasteket, amiket folyamatosan bevágnak a film közben. Igen, a nevetséges hasraesésekből tényleg van pár mulatságos, de a többség csak szimplán unalmas. Aztán még a testnedvek és a fingós-szarós poénok is előkerülnek, amik a film abszolút mélypontjainak számítanak. Ezek tehát nagyban rontják a Hosszú hétvége színvonalát, azonban akad pár emlékezetes poén is, amiken két sör után kifejezetten nagyokat nevettem. Az egyik ilyen a fenti idézet.

 A színészi játék és a történet elemzését -azt hiszem érthető okokból- inkább kihagynám, helyette rátérnék a végső értékelésre: tudom, hogy elég béna filmről van szó, ami minden szempontból rosszabb a Cooltúranál és a Eurotripnél, fényévekre van Harold és Kumártól, és 4/10-nél jobbat nem is érdemelne, én mégis megadom a 6/10-et. Ez a film előtt/közben elfogyasztott alkoholmennyiségnek és a minden hülyeségen nevető társaságnak tudható be, akikkel tényleg hangulatos és élvezetes volt nézni a filmet. Mondom nem nagy élmény a Hosszú hétvége, de ha adottak a körülmények jól lehet szórakozni rajta.