A 2000-es évek paródiafilmjei témaválasztás és humor terén annyiban merülnek ki, hogy az éppen felkapott, sikeres mainstream filmek történeti elemeit és emlékezetesebb karaktereit figurázzák ki. Ezek a paródiák (Horrorra akadva, Bazi nagy film, stb.) csak rövid ideig "élvezhetők", hiszen a legtöbb céltáblának használt film éveken belül érdektelenné válik, így mondjuk 10 év múlva már senki nem fogja érteni, hogy anno melyik filmre is utaltak. A Shaun of The Dead azért nem tartozik ezen paródiák közé, mert annak ellenére, hogy konkrét filmekre is tesz utalást, nem pár ócska blockbustert, hanem egy zsánert figurázik ki. Mert bár a többség életében nem látott zombifilmet, mégis mindenki tudja, hogy milyenek az élőhalottak, és hogy lassan sétafikálnak, meg harapdálják az élőket. A zombis klasszikusok paródiája mellett (ami egyfajta tisztelgés is) a Shaun of The Dead-nek megvan a saját egyedi stílusa is, ami által létrejön az utánozhatatlan hangulat. Nem csoda, hogy Romantikus komédia, zombikkal a film szlogenje.

A történetről annyit, hogy a főhős Shaun (Simon Pegg) és barátnője, Liz (Kate Ashfield) kapcsolata zátonyra fut, többek között Shaun legjobb barátjának, Ednek (Nick Frost) is köszönhetően. A szakítással egy időben furcsa betegség kezd egyre gyorsabban terjedni London városában. Miután a főhősök ráeszmélnek, hogy mi is folyik körülöttük, összeszedik szeretteiket, és megpróbálják közösen túlélni a viharos eseményeket.

Két jelenetet leszámítva nincs sok fetrengős-visszatekerős poén, azonban a helyzetkomikum, a zseniális szövegek és az arcjáték miatt végig mosolyog az ember. A visszatérő dolgok, mint a Cornetto meg a Winchester pedig rohadt jó hangulatot teremtenek. Egyébként jópár apróság a Hot Fuzzban is visszaköszön. A készítőkön (Simon Pegg, Edgar Wright) végig érezni, hogy imádják a zombis filmeket, és az ő átíratuk tényleg tisztelgés a műfaj előtt, nem peig öncélú gúnyolódás. Még megemlíteném a meglepően ötletes fényképezést is, nem egy vicces jelenet köszönhető az operatőr és a vágó szinte tökéletes megoldásainak.

A színészi játékot szintén kiemelném, Pegg és Frost zseniális párost alkotnak, Shaun pofái, és Ed két pillanatozása mind-mind apróság, de marha jó poén. Szerencsére mellettük sem törpülnek el annyira a mellékszereplők: Ashfield Liz szerepében szintén jó választás volt, aztán ott van még Shaun anyja, és az Igazából szerelem Billy Mackje, Bill Nighy is. Meg persze Liz barátai, az elviselhetetlen David (Dylan Moran) és a tehetségtelen színésznő, Mary (Nicola Cunningham).

A szereposztás tehát nagyszerű, a hangulat zseniális, a poénok jók, szóval nem is ragozom tovább, a végeredmény egy jól megérdemelt 10/10. Az ötletből tényleg kihozták a maximumot, a klisék tömeges használata ellenére teljesen egyedi tudott maradni a film, ami azért elég nagy szó.