Az elmúlt 10 év finoman fogalmazva sem nevezhető a mainstream vígjáték aranykorának. A Judd Apatow nevével fémjelzett rögtönzésre építő komédiák és állandó szereplőik (Seth Rogen, Danny McBride, Jonah Hill, Paul Rudd, James Franco) 15 éve még igazi vérfrissítésnek számítottak, azonban mára önismétlővé és unalmasssá váltak. A nevetésre kihezett amerikai közönség ugyan felkap egy-egy eredetibb ötletre épülő vígjátékot (pl. Másnaposok, Förtelmes főnökök) – amik általában 1-2 éven belül megkapják a maguk rémes folytatását – ám a minőségi humort jó ideje az animációs filmekben kell keresni.

Merthogy az ötletes beállítások és a kreatív vágás mára abszolút hiánycikk lett a műfajon belül. Pedig már a némafilmekben is gyakran csak akkor ült egy poén, ha a kamera megfelelő szögből mutatta a történéseket. Épp ezért nagy öröm, ha végre kijön egy olyan film, amely nemcsak összeszedett történetet és szórakoztató karaktereket mutat fel, hanem a mozgókép adta lehetőségeket kihasználva vizuálisan is hozzáad az élményhez.

Max és Annie (Jason Bateman, Rachel McAdams) élete a versengés körül forog: legyen szó társas- vagy videójátékról, bármilyen kvízről, ők mindig nyerni akarnak. Függőségüknek hódolva minden péntek este áthívják barátaikat magukhoz egy kis esti társasozásra (innen a Game Night cím), amit általában meg is nyernek. Egyik alkalommal Max mindenben sikeres bátyja is csatlakozik a csapathoz, aki különleges játékra invitálja a többieket: a társaság egyik tagját el fogják rabolni, a többieknek pedig különböző fejtörők megoldásával kell az illetőt megtalálniuk. A leggyorsabb páros a dicsőség mellett egy 76-os tűzpiros Corvette-tel is gazdagabb lesz. Az emberrablás persze nem egészen úgy alakul, ahogy azt eltervezték, valamint Max bátyjáról is kiderül egy s más. 

Vitathatatlan, hogy az Éjszakai játék különlegességét a meglepően összetett történet adja: a cselekmény fordulatos, a szereplők szervesen illeszkednek történésekbe, a karakterek együtt és külön-külön is jól működnek. Nincs semmiféle erőltetett helyzetkomikum vagy túljátszott improvizáció, ellenben jól elhelyezett popkulturális utalásokban (Játsz/ma, Ponyvaregény) bővelkedik a film. Még jellemfejlődés és mondanivaló is felfedezhető, ami tényleg luxusszámba megy egy mai vígjátéknál. Ezt fejeli meg a kreatív vágás és kamerahasználat. 

Azért ne számítsunk túl sok eredetiségre, de az Edgar Wright-féle gyors vágások például kifejezetten jól állnak a filmnek. Ahogy az alacsony költségvetésből kihozott autós üldözés is a remek operatőri munkának köszönhetően ver mérföldeket egy-egy blockbuster hasonszőrű akcióira. No, meg persze ott van Gery, a creepy szomszéd, aki szintén az okos fényképezésnek hála válik a film legemlékezetesebb szereplőjévé.

Az Éjszakai játék nem lesz a 2010-es évek ikonikus vígjátéka, hiszen a felsorolt erényei ellenére alapvetően biztonsági játék jellemzi a filmet. Ennek ékes példája Jason Bateman castingolása, aki vagy 15 évvel idősebb az általa eljátszott karakternél. Mindezzel együtt kifejezetten szórakoztató alkotásról van, amiről remélhetőleg más filmesek is példát vesznek a jövőben.