Tavaly John McClane tért vissza a Die Hard sorozat negyedik részében, hogy újra megmentse a világot. Kicsit pocakos volt, és már jócskán benne járt a korban, mégis összetudott hozni egy fílinges filmet, ami méltó volt az előző részekhez. Az Indiana Jones sorozat is hasonló cipőben járt, csak minden szempontból rosszabb helyzetről indult: az eredeti trilógia záró része óta nem csak 12, hanem 19 év telt el; Harrison Ford nem csak 52 éves volt, hanem 66, amire azért az emberek többsége már azt mondja, hogy öreg. Mindemellett az elvárások is nagyobbak voltak, hiszen Indiananak mégiscsak nagyobb kultusza van, mint a szintén körberajongott McClane-nek. Minden körülményt figyelembe véve Spielberg és Lucas Dr. Jones negyedik kalandjából, ha nem is a maximumot, de a 80%-ot biztosan kihozta.

A történet felépítése az eddigi részektől nem igazán tér el, talán valamivel nagyobb baromság, mint eddig volt, de hát egy Indiana Jones filmtől ne várjunk semmiféle realitást. A film legnagyobb hibái a forgatókönyvből adódnak, amibe bizony jópár értelmetlen hülyeség bekerült, ami nem volt különösebben vicces, és összeségében egy kicsit sok volt. Emellett néha tényleg rosszul jöttek ki a párbeszédek. Gondolom ezeket a dolgokat Lucasnak köszönhetjük, aki kis diktátorként figyelte a forgatókönyv elkészülését. Frank Darabont megvalósítása valószínűleg földhözragadtabb lett volna, bár nem biztos, hogy ez jót tett volna a filmnek.

Megmondom őszintén rögtön a kezdésnél kicsit megijedtem: a szovjet katonák jelenléte, az 50-es évek stúdiódíszletei nem adta meg azt az Indy hangulatot, amire számítottam. Azonban mikor megérkezik Harrison Ford, és felcsendült a jól ismert zene, minden kétségem szertefoszlott. Harrison Ford maga Indiana Jones, és az, hogy 66 éves, egyáltalán nem volt zavaró, az akciókból egyáltalán nem lógótt ki. Csernák János, a jól megszokott szinkronhang szintén dícséretet érdemel, hiszen ő hozta vissza a VHS-en nevelkedett korosztálynak a hamisítatlan Indy hangulatot. A szinkron egyébként jó volt, nekem senkivel nem volt különösebb bajom, egyedül Cate Blanchett volt egy kicsit fura Für Anikó hangjával.

A cselekmény a kezdést leszámítva tehát végig érdekes és izgalmas volt, a poénok csak úgy röpködtek, és általában célba is találtak. Mondjuk volt jópár visszautalás a régi filmekre, bár én ezt egyáltalán nem tartottam túlzásnak. Shia Labeouf is remekelt a legifjabb Jones szerepében, az 50-es évekre jellemző motoros-brandós stílus kifejezetten illett hozzá. Karen Allen, az első Indy-girl visszatérése szintén üde színfolt volt a filmben, és külön jópont a magyar szinkronrendezőnek, hogy sikerült visszahozni a Frigyládából ismert hangot.

Mindent egybevetve, a túlzások és egyéb apró hiányosságok ellenére nagyon szórakoztató film volt az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Mondjuk nem lesz kedvenc rész, (ahogy azt Lucas előre ki is jelentette), de mindenképp méltó az eddigi epizódokhoz. Egy 8/10 szerintem reális eredmény. Lehet, hogy másodszori megnézés után lemenne 7-re, de most még az élmény erősebb, mintsem hogy reális döntést hozzak.