Gyakran éri az a kritika a Hollywoodot, hogy híján van az eredeti ötleteknek, és a kockázatmentes haszonszerzés érdekében inkább adaptációkat és folytatásokat ont ki magából. Egy júniusi cikk szerint az amerikai filmesek jelenleg több mint 130 folytatáson és előzményfilmen dolgoznak, amelyek jelentős része épp gyártás alatt áll, vagy már el is készült.

Persze a prequelek és második-harmadik-vagy akár nyolcadik epizódok általában jól bejáratott filmes brandek és univerzumok részei, azonban akad köztük néhány 80-as, 90-es évekbeli kasszasiker folytatása is. Hiszen a nosztalgiahullámot meg kell lovagolni, és az emberek biztosan nagyon  kíváncsiak mi történt egykori kedvencükkel 20 vagy 30 évvel később. Valami ilyesmi játszódhat le a producerek fejében, amikor rábólintanak a Top Gun 2-re, vagy az Ikrek folytatására Hármasikrek címmel.

Az ehhez hasonló hírek miatt döntöttem úgy, hogy összeszedem a 10 legfeleslegesebb folytatást és előzményfilmet, ami az elmúlt 15 évben napvilágot látott.

Fontos leszögezni, hogy a listára nem került fel egyetlen olyan film se, amit csak videón vagy dvd-n mutattak be, illetve amikben a főbb szereplők nem tértek vissza. Így például méltán maradt le a Maszk 2 – A maszk fia című remekmű, vagy bármelyik Amerikai pite spinoff Stifler öccsével. A filmeket nem minőségük szerint rangsoroltam, hiszen akad köztük 1-2 szórakoztató darab, hanem kizárólag azt néztem, mennyire volt értelme pénzt és energiát beleölni az elkészítésükbe.
Vigyázat, nemcsak spoileres, hanem rendkívül szubjektív felsorolás következik!

10. A dolog (2011-es változat)

Kezdjünk a listát rögtön egy prequellel, egészen pontosan az 1982-es Dolog azonos című előzményfilmjével. John Carpenter remekművének elején két zaklatott norvég sarkkutató egy helikopterről lövöldözve próbál megölni egy kutyát. Nem sokkal később a kutatók életüket vesztik, a kutyáról pedig kiderül, hogy valójában egy idegen lény, ami tökéletesen le tudja másolni áldozata külsejét. A 2011-es változat a norvég sarkkutatók történetét meséli el, ahogy rátalálnak az Antarktisz jegébe fagyott űrhajóra és földön kívüli utasára, ami szépen lemészárolja őket. A film szerintem teljesen vállalható, azonban semmi, de semmi érdemi információval nem egészíti ki az eredetit, amiben egyszer már végignézhettük a videófelvételt az űrhajót megtalálásáról, láthattuk a hullákat a lerombolt bázison, és a végkifejlettel is tisztában lehettünk a már említett nyitójelenetnek hála.

9. Másnaposok 2-3.

Ez a helyezés az elmúlt 10 év összes olyan vígjátékának szól, aminek az első része nem várt siker lett, ezért gyorsan ledaráltak egy unalmas és ötlettelen folytatást. Ilyen volt például a Förtelmes főnökök vagy a Rossz szomszédság második része, de a felesleges jelző igazi mintapéldája a Másnaposok két folytatása. A két epizód remekül mutatja meg, mit is jelent a 22-es csapdája egy egyszeri vígjáték esetében. A második rész egy az egyben másolta az első cselekményét: ezúttal is legénybúcsúra mennek a srácok, és ezúttal is próbálják másnaposan kideríteni, mi történt velük előző este. A harmadik epizód szakít a hagyományokkal, és a másnapos farkasfalka helyett csak poénmentes erőlködést láthatunk a vásznon, bizonyítva ezzel, hogy sem a járt út, sem pedig a járatlan nem válik be egy Másnaposok kaliberű vígjátéknál.

8. A függetlenség napja – Feltámadás

A 90-es évek egyik legszórakoztatóbb blockbustere sem kerülhette el a folytatást, bár az első rész lezárása nem igazán indokolta ezt. Az eredeti szereplőgárdának Will Smith elvesztésén túl a Földre visszatérő földönkívüliekkel is meg kell bírkóznia, amiben nincs sok köszönet: a Feltámadás nem csak az első rész cselekményét újrázza, hanem annak ikonikus jeleneteit is egy az egyben koppintja. A végeredmény egy könnyen felejthető katyvasz lett, ami képtelen felnőni az elődhöz.

7. Zoolander 2.

A modellvilágot és annak meghatározó szereplőit kifigurázó, a cameozást a csúcsra járató 2001-es Zoolander folytatására 15 évet kellett várni. A színész-főszereplő Ben Stiller megpróbálta az egyszer már bevált receptet alkalmazni, ám nem volt olyan eredeti történet a tarsolyában, ami indokolta volna a folytatást. És hiába az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb marketingkampánya, a Zoolander 2 nem tudotta fárasztó és öncélú poénkodásnál többet felmutatni.

6. Tőzsdecápák – A pénz nem alszik

Gordon Gekko, a 80-as évek Wall Streeti farkasa 2010-ben, egy meglehetősen emlékezetes belépővel tért vissza a vászonra. A Tőzsdecápák második felvonása ismét a kapzsiság körül forog, amit még családi dráma is tetéz. A folytatással nem is a meglehetősen unalmas történet a legnagyobb probléma, hanem az, hogy az egykor nagyszerű Oliver Stone kizárólag azért porolta le egyik legjobb filmjét, hogy az ingatlanpiac összeomlásáról és az azt követő pénzügyi válságról elmondhassa demagóg véleményét.

5. Alien Covenant

Ridley Scott a Prometheus-szal újabb fejezetet nyitott az Alien univerzumban. Ezt követte a tavalyi Covenant, ami egyszerre akar folytatás és előzmény lenni, miközben a 79-es Alien sztoriját másolja, valamint rombolja le az összes szabályszerűségét az univerzumnak. A címe alapján tehát előzményfilm, annak viszont teljesen értelmetlen, hiszen az Alien filmek varázsát pont az adta, hogy nem tudtuk, honnan is származnak az idegenek. Folytatásnak is nehezen tekinthető, mivel a Prometheus hősnőjét, Elizabeth Shawt azonnal kiírják a történetből, egyedül a furulyázó David jelenti a kapcsot a két film között. Így az Alien Covenent nem több egy mítoszromboló hibridnél az ismeretlen bolygóra szkafander nélkül lépő űrhajósaival a főszerepben.

4. Terminátor 3-4-5.

A Terminátor 2 nem csak minden idők egyik legnagyszerűbb akciófilmje, hanem filmtörténet talán legjobb folytatása is egyben. A Skynet idő előtti megsemmisítésével lezártnak tekinthettük a történetet, ám 2003-ban mégis elkészült a folytatás az akkor 55 éves Schwarzeneggerrel a főszerepben. Bár a Gépek lázadása véleményem szerint vállalható film lett, létét a pénzszerzésen kívül nem sok minden indokolta. A Terminátor - Megváltás próbált új színt vinni a franchise-ba inkább kevesebb sikerrel. A sorozatot végül a Genezis döngölte a földbe kritikai és anyagi értelemben egyaránt. Nem csoda, hogy az épp készülő 6. rész zárójelbe teszi az elmúlt 3 epizódot, hogy remélhetőleg méltó lezárást adjon a Terminátor trilógiának.

3. Macskafogó 2 – A Sátán macskája

Ha felesleges folytatásról van szó, nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba mennünk. 10 évvel ezelőtt két klasszikus magyar rajzfilm is megkapta a maga második részét. Mivel a Kis Vuk még arra sem érdemes, hogy filmként kezeljük, a lista harmadik helyére a Macskafogó 2 került. Bár bizakodásra adott okot, hogy az eredeti alkotók dolgoztak gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjének a folytatásán, a végeredmény mégis csalódáskeltő lett. Ugyan a nosztalgia és a gyönyörű animáció miatt nehéz utálni a Sátán macskáját, a gyenge forgatókönyvet és a történetbe csakazértis beleerőltetett visszatérő karaktereket látva nem teljesen érthető, hogy miért is volt szükség erre a folytatásra.

2. Solo - egy Star Wars történet

Ha létezik olyan történet, amire még talán a legelvakultabb rajongók sem voltak igazán kíváncsiak, az Han Solo háttérsztorija. Én imádtam, ahogy a klasszikus trilógiában elejtett félmondatokon alapuló misztikum körbelengte a galaxis legjobb pilótáját. És bár gyerekként sokszor elgondolkoztam rajta, hogy milyen lehetett a Kessel-futam, vagy hogyan is került az Ezeréves Sólyom Hanhoz, soha egyetlen pillanatig sem vágytam arra, hogy filmen lássam viszont ezeket a történeteket. Már akkor éreztem, hogy Han karakteréhez csak hozzáad a ködösítés. Mindenesetre a Solo film a sokat fikázott címszereplővel együtt is nézhető, bár szívfacsaró látni, hogy a legendás sztorik mennyire kiábrándítóan mutatnak a vásznon.

1. T2 Trainspotting

Amikor először meghallottam, hogy 18 éves énem kedvenc filmjét folytatják, egyből az jutott eszembe, hogy erre most komolyan mi szükség van? Tudom, hogy Pornó címmel a kultregényt is folytatta Irvine Welsh, mégis egyáltalán nem éreztem fontosnak, hogy a filmvásznon is megmutassák, mi a helyzet Rentonnal, Spuddal vagy Baggbie-vel 20 évvel később. Ahogy a T2-ben Sick boy is kifejti, Renton csak a nosztalgia miatt tér vissza szülővárosába, hogy a saját fiatalságában turistáskodjon. Ez igaz a folytatásra is: az első film ikonikus jelenetei és monológjai jelennek meg újra és újra, néha teljesen indokolatlanul. Amúgy összességében a film rendben van, ezúttal is fontos kérdéseket jár körbe Danny Boyle rendező, ám hogy ehhez miért kellett a Trainspotting szereplőit előrángatni, még mindig rejtély számomra.