A karácsonyi időzítés kicsit késett, de remélem, ezt meg tudjátok érteni. Cserében itt az utolsó öt, aminek a megtekintése mindenki számára erősen ajánlott (újranézése is)!

5. Hetedik (Se7en, 1995) – r: David Fincher; fsz: Brad Pitt, Morgan Freeman, Gwynett Paltrow, Kevin Spacey

Okok: Bibliai utalásokkal teletűzdelt alkotás a modern világ mocskáról, amikor az állandó eső sem tudja elmosni a név nélküli nagyváros szennyét. A Hetedik bemutatása után megkerülhetetlen mérföldkővé vált a thriller műfaján belül, nem csoda, hogy azóta is mindenki utánozza.

Jelenet: A film végén, először süt ki a nap, és először látjuk a városon kívüli vörösen izzó, pokolszerű, kietlen tájat.

4. A keresztapa 2. (The Godfather Prt II, 1974) – r: Francis Ford Coppola; fsz: Al Pacino, Diane Keaton, John Cazale, Robert Duvall, Lee Starsberg, Robert De Niro

Okok: Amikor a folytatás jobb az első résznél. Coppola merész elképzelésében két filmet látunk egyszerre: az ifjú Vito Corleone felemelkedését (De Niro felejthetetlen játékával) és fia, Michael lejtmenetét, amikor szembesül a ténnyel, hogy még ő sem tudja egybetartani a családot.

Jelenet: Kay bevallja az abortuszt Michael-nek, aki a trilógia során először veszíti el teljesen a fejét.

3. Brian élete (Life of Brian, 1979) – r: Terry Jones; fsz: Graham Chapman, John Cleese, Eric Idel, Michael Palin, Terry Jones, Terry Gilliam

Okok: Az angol humor mindig is közel állt a szívemhez, amit, úgy vélem, a Monty Python tagjai művelték a legnagyszerűbben. Második egész estés filmjükben a krisztusi időkbe kalauzolnak el bennünket, ahol megismerkedhetünk az ifjú zsidó Brian mindennapjaival.

Jelenet: A megszámlálhatatlanul sok poén felidézéséhez egy egész kocsmában töltött este is kevés lenne. Ha mindenképpen választani szeretnék, akkor a befejezés mellett voksolnék: a keresztre feszített emberek az Always Look on the Bright side of Life-ot éneklik; azt hiszem ebben teljességgel benne van, hogy mit is képvisel a Monty Python.

2. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) – r: Quentin Tarantino; fsz: John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Bruce Willis, Ving Rhames

Okok: Kritika. Tarantino a filmkészítés egyik legnagyobb zsenije és a Ponyvaregény élete műve. Ennyi.

Jelenet: Szintén lehetetlen választani, de a legjobban még most is a Vincent és Jules elleni „gyilkossági kísérleten” röhögök, ahogy ott állnak és egymásra néznek, valami elképesztő.

1. Trainspotting (1996) – r: Danny Boyle; fsz: Ewan McGregor, Ewen Bremner, Jonny lee Miller, Robert Carlyle, Kelly Macdonald

Okok: Nehéz megmondani, miért a Trainspotting lett az első. A legnyomósabb érv, hogy tényleg akárhányszor meg tudom nézni, és nem tudom megunni. A film a kábítószer-fogyasztás köré épül, de igazából a 90-es évek ifjúsága, világról, az értékekről alkotott véleménye, az önmeghatározás játssza a főszerepet. Emellett számtalan popkulturális utalást, ötletes jelenetet, illetve minden idők egyik legjobb soundtrack-jét kapjuk Danny Boyle-tól és a skót srácoktól.

Jelenet: A film elejei Choose Life szöveg Iggy Pop klasszikusára, a Lust for Life-ra.