Az első rész (ami nálunk a borzalmas Kalandférgek címen futott) az utóbbi évek egyik  legviccesebb és legeredetibb roadmovie-ja volt. A kategória persze nem jó, hiszen a két jóbarát őrült utazását nem lehet ebbe a kategóriába beszorítani. A realitást nagyban hanyagoló, folyamatosan a fű-szex-rasszista viccek hármasával operáló filmben az utazás csak az apropóját adta az újabb poénnak. Az első rész méltán vált kedvenccé, elsősorban a két főszereplőnek köszönhetően.

A második rész ott folytatódik, ahol az első abbamaradt: Harold és Kumar Mariat követve épp Amszterdamba készül utazni, ám, ahogy az lenni szokott, semmi sem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték. A repülőn füvezés közben elkapott két barátról a rendőrség azt hiszi, hogy terroristák, ezért pillanatok alatt Guantanamo Bay-ben találják magukat egy cockmeat sandwich társaságában.

Az első rész azért volt jó, mert nem vette túl komolyan magát, laza volt, de olyan természetesen, és nem utolsó sorban volt pár fetrengős poén. A folytatás görcsösen ragaszkodik ehhez a felálláshoz, de ez sajnos nem sikerül olyan jól. Alapból, az út során gyakorlatilag ugyanolyan emberekkel találkoznak, mint az első kalandban, a lazaságot kicsit túlerőltették, igazán nagy poén pedig nem igen akad. Az első részhez képest tehát mindenképpen csalódás az Escape From Guantanamo Bay, azonban egyszer így is jól el lehet szórakozni a filmen. Kumar és Harold ismét jó párost alkotnak, a túl sok undorító poén mellett akad most is jópár vicces jelenet, amik megnevettetik az embert. Neil Patrick Harris most is vicces, ahogy a főnyomozó is, és még számos, pillanatokra feltűnő mellékszereplő.

Nem akarok túl sokat írni a Harold and Kumar 2-ről, hiszen aki látta az első részt, és tetszett neki, az ezt is meg fogja nézni. Mondom, én egy kicsit csalódott voltam a befejezést követően, de egyszer azért érdemes megnézni a filmet. Ennek ellenére 6/10-nél sajnos nem érdemel többet. Kár érte.