Az utóbbi időben Judd Apatow enyhén szólva is a csapból folyik, és már nekem is kezd egy kicsit elegem lenni a csávóból. A 40 éves szűz egy tök jó film volt, a Felkoppintva szintén szerethető kategória, bár szigorúan egyszer nézős, ahogy a Superbad is, ami másodszorra már messze nem volt olyan jó, mint vártam. Aztán ott van még a Lankadatlan, amit anno érthetetlenül jónak értékeltem, gondolom azért, mert nagyon szeretni akartam a filmet. És most, együtt köszönthetjük az Apatow istálló legújabb alkotását a Lepattintvát.

Az eredeti címben szerepel Sarah Marshall neve, aki William Baldwinnal egyetemben egy menő nyomozós sorozat sztárja. Már 5 éve él boldog kapcsolatban a sorozat zenéjét jegyző Peter Bretterrel, legalábbis Peter így hiszi. Egyik nap aztán Sarah bejelenti, hogy vége, főhősünk erre összeomlik, testvére tanácsára pedig gyógyulásképpen Hawaii-ra utazik, ahol persze kivel mással, ha nem az exével és legújabb pasijával találkozik.

A történet sablonossága mellett a legnagyobb probléma a filmmel, hogy eléggé döcögősen indul. Azonban a vontatottság ellenére a film a jól tartalékolt poénadagoknak köszönhetően nem válik unalmassá. Mert bizony én legalább négyszer-ötször röhögtem hangosan, ami elégnek is bizonyult. A főszereplő és forgatókönyvíró Jason Segel egész jó volt, a vele folyamatosan flörtölő recepciós lány, Mila Kunis pedig egyszerűen gyönyörű. A pálmát azonban a zenész-életművész angol Aldous Snow, alias Russel Brand viszi el. Az elsőre idiótának tűnő, de mégiscsak kedvelhető karakter emlékezetes élmény volt. Nem úgy Kristen Bell, aki sajnos nagyon halovány volt, mintha még életében nem játszott volna egyetlen mozifilmben sem. A filmben szereplő figurák Apatow eddigi munkáihoz híven furák voltak, de többségük inkább megmosolytatott, mint idegesített volna. Szemben a Lepattintva legnagyobb negatívumával, a kiborító kövér gyerekkel (a második képen a pincér), aki egyszerűen minden Apatow filmben feltűnik, és vele már tényleg a f*sz kivan.

Ezt és a vontatott kezdést leszámítva a Lepattintva, így első nézés után nagyon is szórakoztatott. Mondjuk lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert a kritikán aluli Míg a jackpot el nem választ után néztem meg. Mindenesetre egyszer kellemes film volt, 7/10-et simán megérdemel.