Pársoros: American Graffiti

Az American Graffiti amellett, hogy George Lucas egyetlen értékelhető műve a Star Warson kívül, talán a világ legjobb tinifilmje. Legalábbis nekem ez a kedvencem. 1962-t írunk, amikor két teljesen átlagos srác (Richard Dreyfuss, Ron Howard) végleg elhagyja kisvárosuk névtelen gimnáziumát. Utolsó napukat töltik otthon, hiszen másnap mindketten elkezdik a főiskolát. A kalandokkal teli utolsó estén kell véglegesen dönteniük gimis szerelmükről, vágyaikról, jövőjükről.

Elvigyelek?

A bizonyos estén persze minden megtörténik, ami egy utolsó estén szokott: évzáró bál a gimiben, alkohol szerzése 21 év alatt, szüzesség elvesztése, szakítás a nagy szerelemmel, összetűzés a helyi bandával és a rendőrökkel, gyorsulási verseny a város szélén, stb. A számtalan élmény természetesen a sablonos karakterekkel esik meg: a lúzer sráccal, a vagánnyal, a hősszerelmessel és így tovább. Mindeközben mindenki kocsikázik és egyfolytában szól a 60-as évek popzenéje, az ismerkedés pedig kimerül a "gyere édes, szállj be a kocsimba, elviszlek egy körre" szövegekben. És basszus működik. Ááá, az ilyenek miatt van iszonyat jó hangulata az American Graffitinek, ami kortól függetlenül tényleg a fiatalokról, problémáikról és a felnőtté válásról szól. A film ugyan nem tökéletes (a világosítás pl. egyenesen rettenetes), mégis iszonyat szerethető, az elejétől a végéig élvezetes alkotás, 9/10.

Címkék: 70s, 9/10, pársoros