I Am Legend (Legenda vagyok) kritika

A 28 nappal későbben talán az az egyik legemlékezetesebb jelenet, mikor a film elején Cillian Murphy egymaga sétál London kihalt utcáin. A tök üres London egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Ez a párperces jelenet egy olyan atmoszférát teremt, ami kitart a film végéig. Az I Am Legend ezt a párperces jelenetet bővíti ki egy órára. Három flashback jelenetet leszámítva egy órán keresztül Will Smithen kívül egyetlen emberrel sem találkozunk.

Először is meghajolok a készítők előtt, hogy ezt be merték vállalni egy ilyen nagy kölcségvetésű film esetében. Tényleg, minden tiszteletem az övék. Szintén respect Will Smithnek is, hiszen tökéletesen teljesítette a feladatát, nem vált unalmassá a film, kitűnő színészi játékot nyújtott, így ősz hajjal is. Az üres New York lenyűgöző, és az kifejezetten érdekes, ahogy az utolsó ember a Földön napról napra él. Will Smith társa, Sam nevű németjuhász szintén jó választás, tökéletest párost alkot a gazdájával.

A történetről röviden: híres és elismert kutatók embereken kísérleteznek egy vírussal, ami valami szuperjó vírus, mert a kísérleti személyek mindenből felgyógyulnak, még a rákból is 100%-os valószínűséggel. Ám a mellékhatások már nem ilyen kedvezőek, a fertőzöttek 90%-a meghal, akik túlélik, azok pedig más emberekre vadászó zombiszerű lények lesznek. A zombi nem is olyan jó szó, inkább vámpír, hiszen a napfény hatására elégnek ezek a lények. New Yorkban tör ki a járvány, ez a Ground Zero, és ezért van itt Robert Neville (Will Smith) is, aki a város utolsó homo sapiens polgáraként az ellenszert próbálja megtalálni.

Mint ahogy az már kiderült, a látvány nagyszerű, ahogy a posztapokaliptikus hangulat is. Ugyan nem éri el az Ember gyermeke szintjét, de legalább megközelíti. Az alkotók nagyon aprólékosak voltak, hírdetések, újságok, eldobott szórólapok vannak a háttérben, amikből lehet következtetni, hogy mi is történt pontosan. Elsősorban a flashbackek szolgálnak a háttértörténet bemutatására, ügyesen adagolva, így nem derül ki túl sok minden, a néző fantáziájára van bízva, hogy elképzelje mi is történhetett 3 évvel ezelőtt.

Az alapszituáció nagyon ötletes, ám a történet menete már nem ennyira. Igazából nincs fordulat a filmben, minden történés előre kiszámítható. A másik nagy negatívum, a vámpírok megjelenítése: az egész CGI. Ez a film elején nem olyan zavaró, hiszen csak pillanatokra láthatjuk őket, azonban a film tetőpontjánál, amikor egyre többen jönnek, egyre közelebbről és hosszabban mutatják a vámpírokat, ott bizony előjönnek a szamítógépes hibák. Valódi színészekkel hatásosabb lett volna az egész.

Elsősorban emiatt a két dolog miatt nem tökéletes a Legenda vagyok, és emiatt rosszabb film, mint a 28 nappal később. Összességében tehát egy 8/10, mindenképpen érdemes megnézni, kitűnő szórakozást nyújt az ember számára.

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 8/10, 00s