Bourne ultimátum kritika

Az imdb-n jelenleg a 114-ik legjobb film a Bourne trilógia befejező darabja. Kíváncsi voltam, hogy mire fel ez a nagy lelkesedés, de a film megtekintése után sem kaptam választ a kérdésemre.

Mielőtt bárki szólna, szögezzük le, hogy a Bourne ultimátum jó film. Teljesen belefér, hogy azt állítsuk róla, hogy az év akciófilmje. Izgalmas, valamennyire fordulatos is, az akciórészek pedig nagyon profik. Mindezekkel együtt, vagy ezek ellenére én nem értem a sorozat, és különösen a befejező rész körül kialakult kultuszt. A harmadik rész előtt végiggondoltam, hogy mi is történt az előző két részben, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem túl sok mindent tudtam felidézni, pedig idén láttam mindkét kalandot. Lehet, hogy ekkora hatással volt rám Jason Bourne és az ő amnéziája, mert a történetből szinte semmire nem emlékeztem, még abban sem voltam biztos, hogy ki visszatérő szereplő, és ki nem. Mondjuk az mindenképpen az Ultimátum dícsérete, hogy ilyen hiányos Bourne előélettel is lehetett követni az eseményeket, nem volt olyan szoros összefüggés az előzményekkel.

A történetről a fentiek miatt nem is igazán beszélnék, inkább a szereplőkről. Matt Damon ugyanazt a színvonalat hozza Jason Bourneként, mint eddig, hihetően alakítja szerepét. A visszatérők közül Joan Allent lehet kiemelni, tökéletes választás Pamela Landy szerepére. Az új karakterek közül a két "főgonoszt" alakító színész, David Strathaim és Albert Finney szintén nagyon jó választás volt, a maximumot kihozzák a rájuk jutó játékidőből. Jason Bourne személyazonosságát érintő végkifejlet hatásos, jobb volt, mint amit vártam. A felsorolt szereplőknek pedig mind megvan a fix helyük a végeredményt illetően. Ja, igen, nem említettem még a másik, Bourne-hoz hasonló harci képzetséggel rendelkező szereplőt, Desht. A csávó egyszer sem szólal meg a film alatt, ugyanakkor iszonyat jó a feje, ami megint a kitűnő munkát végző castingosakat dícséri. A Bourne vs Desh harc talán a leglátványosabb jelenete a filmnek.

Sokan azt emelték ki a Bourne ultimátummal kapcsolatban, hogy mennyire reálisak az akciók, és hogy Bourne csak annyi embert öl meg, amennyi feltétlen szükséges. Az akciók tényleg látványosak, meg nagyábból hihetőek is, azért az imént említett Bourne-Desh harc kb annyira volt reális, mint a Die Hard 4 vége. Mondjuk az tény, hogy JB nem gyilkol feleslegesen. A kémfilmes jelenetek szintén izgalmasak voltak, ám túl sok értelmük nem volt. Ilyen például a film elején az újságírós rész, ami tényleg nagyon jól sikerült, és érdekes volt ez a 15 perc, de hogy sok értelme nem volt, az is biztos. Bourne gyakorlatilag rögtön leüthette volna a firkászt, ugyanúgy megszerzi a jegyzeteit, és még csak meg sem hal senki. Amúgy meg ez az egész találkozós-bujkálós-megfigyelős dolog már az előző részben is volt a villamosnál, szóval ez az újságírós rész nem hozott különösebben semmi újat, hangulatteremtésnek azonban tökéletes volt. A szemközti házból való megfigyelés szintén volt már a Bourne csapdában, így ez sem ütöt akkorát másodjára.

A film fő negatívuma azonban egyértelműen a fényképezés. Folyamatos kézikamera, mint ahogy az már megszokott a legújabb hollywoodi filmekben. Az akcióknál nagyon élvezetes ez a megoldás, és jól is van megvágva a film, de hogy egy beszélgetős jelenetben minek kell rángatni azt a kurva kamerát, nem igazán értem. Szerencsére azért nem olyan zavaró a dolog, mint ahogy a Királyság esetében volt.

Nem igazán tudom eldönteni, hogy 7 vagy 8/10-es film a Bourne ultimátum. Mert tényleg jó volt, és szórakoztató, ugyanakkor nekem hiányzik belőle valami, és emiatt a valami miatt nem tudtam magamat beleélni a történetbe.

Címkék: kritika, 7/10, 00s