Kritika: Nem vénnek való vidék (No Country For Old Men)

Már nagyon vártam az új Coen filmet, és szerencsére nem kellett csalódnom, mert nagyon jól sikerült. Már most az elején kijelenthetem, hogy itt kérem szépen egy 10/10-es filmről van szó! Még mielőtt rátérnék a történetre, azt mindenképpen leszögezném, hogy nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet, így nem tudom, hogy a könyvben mi hogy van, és hogy a filmen ez mennyire jön át.

Szóval a történet röviden annyi, hogy a furcsa nevű Llewelyn Moss (Josh Brolin) vadászat közben véletlenül rátalál egy balul elsült drogüzlet maradványaira: egy csomó halott, fegyverek és töltények mindenfelé, a platóskocsin marha sok kokain, valamivel arrébb pedig kétmillió dollár kézpénz egy táskában. Moss gyors terepfelmérés után úgy dönt, hazaviszi magával a pénzt. A pénz jogos(?) tulajdonosa persze nem nézi jó szemmel, hogy valaki kétmillióval megrövidítette, szóval egy bérgyilkost (Javier Bardem) küld Moss nyomába. A hivatalos szervet a helyi sheriff (Tommy Lee Jones) képviseli, aki megpróbálja még a bérgyilkos előtt utolérni Mosst.

Előzetesben annyit halottam, hogy Coenék filmje olyan Fargo-Véresen egyszerű stílusú lesz. Nos, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, a Nem vénnek való vidék és az említett két film között nincs túl sok hasonlóság, főleg nem stílusbeli. A tesók legújabb filmje egy kökemény gyilkolós-vadászós-western-krimi(?), aminek semmi köze a bűn és bűnhődéshez. Ez valami egészen más, ami jóval túlmutat ezen a kérdéskörön. A film műfajilag besorolhatatlan, igazából egyetlen eddigi filmélményemhez sem tudnám hasonlítani.

A Nem vénnek való vidék egy nagyon komoly film, amiben olyan kérdéseket vetnek fel, ami mellett tényleg nem lehet csak úgy elmenni. Egy ennyire komoly filmet, (ami semmit nem mond ki nyíltan, hanem gonolkodásra késztet) nagyon meg kell becsülni, mert manapság az ilyen sajnos ritkaságszámba megy. Nem is tudom, legutóbb talán a Donnie Darko volt az, ami ennyire elmélkedésre késztetett. A mondanivaló persze csak akkor jön át igazán jól, ha a környezet is passzol hozzá. A Coen testvérek pedig tökéletes környezetet teremtettek a filmnek: a fényképezés már-már felülmúlhatatlan, a színészek valami elképesztően hitelesek. A készítők be merték vállalni, hogy a teljes játékidőn keresztül a végefőcímet leszámítva egyetlen egyszer se használjanak zenei aláfestést, pedig a film kifejezetten lassúnak mondható. A zene-nélküliség ellenére (vagy inkább miatta) eszméletlen izgalmas a film. Még másfél óra után is a körmömet rágtam, hogy most akkor mi is fog történni. A jelenetek tele vannak feszültséggel, csak úgy vibrál körülöttük a levegő (főleg a benzinkutas résznél).

A színészi gárda egyszerűen fenomenális (mint mindegyik Coen filmben), és ugyan próbálom megállni, hogy ne említsek külön senkit, de Javier Bardemet nem lehet nem kiemelni. Nem is nagyon lehet jelzőket rá aggatni, annyira elképesztően jó. Már csak miatta is kötelező megnézni a filmet. Az ötletes események is a bégyilkossal kapcsolatban jönnek elő, az ember tényleg tátott szájjal nézi a történéseket, hogy ilyet még nem látott. Amúgy az egész történet végig nagyon kreatív, a vége pedig kifejezetten szokatlan. (Ezzel nem is voltam kibékülve rögtön a film után, de ahogy jobban átgondoltam így kellett, hogy történjen minden.)

Naphosszat lehetne még sorolni, hogy miért ennyire jó film a Nem vénnek való vidék, a fentiekben megpróbáltam a lényeget spoilermentesen kiemelni. A filmmel kapcsolatban egyetlen negatívumot említenék meg, ami nem is igazán negatívum, inkább egy kisebb szívfájdalom: az általam istenített Coen testvérekre jellemző egyéni stílus hiányzik nekem. A történet stílusa nagyon hasonlít a tesókéhoz (gondolom ezért is filmesítették meg a könyvet), de érződik, hogy bizony nem saját kútfőből írták a forgatókönyvet. A történet annyira erős, hogy emellett nem tud igazán érvényesülni a saját stílusuk. Persze, sokminden nagyon hasonló, mint pl. a narrátor szerepe, a déli akcentus, az ironikus poénok, a bérgyilkos jelleme, de valahogy hiányzott nekem az önálló ötlet. Hangsúlyozom, nem olvastam a könyvet, de ahogy utánanéztem a neten, a film egy az egyben a könyv adaptációja. A bérgyilkos kissé komikus ábrázolásán, és a madár lelövésén kívül (azonnal az Arizonai ördögfióka ugrik be) nem találtam semmi olyat, amire biztosan rávágom, hogy ez bizony a testvérek ötlete volt. Persze tudom, hogy ez a történet jóval komolyabb és hogy az ilyen dolgok nem illenek bele, de azért jó lett volna ha mégis.

Ezt leszámítva tényleg tökéletes a film, a 10/10-et 100%-ig megérdemli. Biztosan újranézős, szerintem már a hétvégén sort is kerítek rá. A tovább után lenne egy kérdésem a filmmel kapcsolatban azokhoz, akik már látták, szóval csak az kattintson, aki tisztában van a film részleteivel!

SPOILER!

Egyetlen dologgal nem vagyok tisztában, az pedig a film végén az autóbalesetes jelenet. Valaki el tudná nekem mondani, hogy ez miért volt fontos? Ezzel bizonyítják, hogy a bérgyilkos halhatatlan, vagy pont azt, hogy igenis sebezhető, ő is csak egy ember? Vagy arra utal, hogy az emberek mennyire naivak, hogy pénzért segítenek bárkinek, még ha az maga az ördög is? Vagy azt bizonyítja, hogy az emberi gonosz megtestesülése, akinek kikezdhetetlen elvei vannak, és mások felett áll, mégis másoktól függ? Vagy mi?

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!