Nem mondom, hogy egy hatalmas Knight Rider rajongó vagyok, de régen azért szinte kihagyhatatlanok voltak Michael Knight éppen aktuális kalandjai, és még ma is meg-megnézek egy-egy részt, ha épp beleütközöm. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor jött a hír: bevezető filmet (azaz pontosabban backdoor pilot-ot) forgatnak egy esetleges sorozathoz. Nem voltak nagy várakozásaim, igazából a legtöbb, amit a régi sorozat adott, a hangulat volt: csajok, kocsik, egy kis humor, és némi akció - legkevésbé a sztori szögezte a tekinteteket a képernyőre. Ezek fényében néztem meg a nagyjából 80 perces filmet, persze nem tudtam kikerülni az összehasonlítgatást a régivel, amit nyilván az idő is megszépített emlékeimben.

 
 

Három napja láttam a filmet, de így is nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy valamire is visszaemlékezzek, annyira jellegtelen volt a cselekmény. A pénzéhes gonoszemberek megszerzik a csodafegyver terveit, hogy aztán gátlástalanul üzletelhessenek vele, csakhogy a tervező, aki a jócsaj főhős apja, előrelátóan lekódolta a terveket. Mit kell ilyenkor tenni? Elrabolni a lányt, és zsarolni apucit. Ezzel a tervvel indulnak a gonoszok, de beleütköznek K.I.T.T.-be (aki persze nem egyenlő a régivel - új és hiperszupermodern), apu egy másik fejlesztésébe. Ebből bomlik ki a történet fonala, amely aztán veszélyes kalandok során újra összeboronálja az Alapítványt.
Még ha el is fogadjuk, hogy a sztori másodlagos, mondván, itt csak a szereplőket kell bevezetni, és az alaphelyzetet kialakítani a reménybeli szériához, ez akkor is nagyon kevés. Minden kiszámítható, még az a halvány cliffhanger (azaz átívelő szál az esetleges sorozatba) is, ami az érdeklődést hivatott fenntartani, így óhatatlanul unalomba fullad a film. Ez a történet még 40 percre sem volna egy nagy szám. Így, majd' másfél órásra kihúzva, rengeteg időt kellett (volna) jól kitölteni, és ez egyáltalán nem ment - több volt az üresjárat, mint az esemény.

 
 

A színészi alakításokról sem mondható el sok olyan vonás, ami feledtetné a sztori gyengeségeit. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz - elég jó a cast, de ezek a szereplők önmagukban nem viszik el a show-t, a cselekmény hiányával nem tudnak mit kezdeni. Hiányzik az az átütő személyiség (ez persze nyilván az írók hibája is), akitől évek múltán is emlékezetes lehetne a sorozat (ahogyan David Hasselhoff karaktere összeforrott Michael Knightéval), akinek a személyisége pluszt visz a cselekménybe.

A legmeggyőzőbb alakítást Bruce Davison nyújtotta (ő játssza apucit, aki feléleszti az Alapítványt - szerencsére úgy tűnik, hogy állandó szereplő lenne a sorozatban, ha lesz), egyedül őt lehet egy lapon említeni az előddel Edward Mulhare-rel (azaz Devonnal).

A másik pozitívum a jócsaj sidekick, akit Deanna Russo alakít, ő nemcsak szép - az alakítása is több mint elfogadható.
Sajnos nem lehet szó nélkül elmenni David Hasselhoff vendégszereplése mellett, amire nincs kifejezőbb fogalom, minthogy gáz. És nem viccesen gáz, hanem szánalmasan... Feltűnő, mennyire leamortizálta magát, és a kétperces jelenetet, amiben utódjával beszélget egy farönk is nagyobb átéléssel adta volna elő. Látván a végeredményt, talán még az is jobb lett volna, ha kivágják a jelenetet, ahogy van.
És persze a kocsi: elég fura volt egy Mustangot KITT-ként látni, de ahhoz képest nem lett rossz a külseje. Ha nem viszik túlzásba az átváltozósdit (logikus volt ilyen képességgel is felruházni, mindamellett elég illúzióromboló), akkor ebből még sok jót ki lehet hozni.

Val Kilmer mint a hangja még a magyar KITT-en, Versényi Lászlón edzett fülemnek is tetszett, és KITT "személyiségét" is elég jól oldották meg az írók, a hűvös érzelemmentességéből egy-kétszer sikerült humoros szituációt kerekíteni.

 
 

Szerintem nem lehet kétség, hogy ez így kevés. A nézettség alapján (forrás és bővebb infók: sorozatjunkie.hu) elég valószínű, hogy lesz sorozat, de ha a nézők hosszútávon is csak a beszélő kocsi élményét kapják, hamar el fognak pártolni. A régi sorozat legnagyobb ereje a megteremtett hangulatban volt, itt egyelőre ez nemigen ment. Nagyon kevés volt a humor, az akciójelenetek erőtlenek voltak, és képtelen volt feszültséget teremteni a film. A sok üresjárat miatt túl nagy hangsúlyt kapó érzelmi szál is kiszámítható, és roppant hosszadalmas.
Bármennyire is drukkoltam, a film nem lett jó, ennek ellenére a sorozat lehet, ha az írók jobban kezelik a 40 perces formulát, mint a 80 perceset, így mindenképpen adni fogok a sorozatnak (ha lesz) pár epizódnyi esélyt, és azokat az olvasókat is erre bíztatom, akik nem találták teljességgel mítoszrombolónak ezt a filmet.