200 forintért igazi sztárparádét kínáló filmet zsákoltam be a minap: a borítón öles betűkkel díszeleg Woody Allen és Sharon Stone neve, de a színésznő rajongóit el kell keserítsem: ez csak a magyar kiadók ügyeskedése, Stone kisasszony csak egy három perces cameo-ra tűnik fel. Ellenben a listának nincs vége: Kiefer Sutherland és David Schwimmer már jóval jelentősebb szerepeket kaptak (2000-ben készült a film, ma már persze tuti nem vállalnák el), és találkozunk Cheech Marinnal is, akit a Nash Bridgesből ismerhetünk (ő volt a vicces sidekick), de sok nagy filmben is játszott. A szinkron természetesen borzalmas, és csak román felirat van, de mit is várunk ennyiért...
Ki kell térnem a rendezőre is: Alfonso Arau mexikói származású, ami sokat megmagyaráz a történetvezetésből - elég sok szappanoperaszerű jelenet/történetszál van, amitől olykor kicsit nehezen fogyasztható a film - a megnézése közben többször láttam lelki szemeim előtt egy totál beszívott rendezőt, aki a közepes poénokon is fetreng, és akinek a sztori összecsapottsága nem tűnik fel.

De lássuk, miről is szól a film: Woody Allen legyilkolja (feldarabolja) feleségét (Sharon Stone-t), és úgy gondolja, a nyomok eltüntetésének ideális módja az asszony elásása, csakhogy akadnak bizonyos gondok - az egyik kéz útközben kipottyan, és kiderül róla, hogy csodákra képes (meggyógyítja a vakokat, megnöveszti a melleket, satöbbi), így az anyagi gondokban lévő helyi templom lecsap rá. Eközben a főhőst nagy erőkkel üldözi a helyi seriff (Kiefer Sutherland), aki rájön, hogy a csodatévő kéz a bizonyíték, így fut össze a két szál, hogy egy meglehetősen abszurd befejezéssel jöjjön el a happy end.

A film egy jó erős egyházkritika, talán kicsit túl ki is van erre hegyezve, konkrétan kimondja az egyik mellékszereplő (aki amúgy a legüdébb színfolt az egész filmben: a feka utcazenészt játszó figura elképesztő jó, és ő kapta a legviccesebb jelenetet), emiatt kicsit elsikkad a többi történetszál, pedig nagyszerű terep lett volna az abszurd humor számára, amelyben azonban így sincs hiány.

Összességében furcsa, kissé nehézkes, de emlékezetes filmet kapunk, talán túlértékelem, hogy 7/10-et adok, de a szereplőgárda és a hangulat miatt érdemes megnézni, nem hiszem, hogy kidobott idő (és pénz). Meg persze dzsekkbauer felkoncolása priceless.
Bónusznak egy kép a sárga napszemcsit viselő Kieferről az ugrás mögött.