Igazából nem igazi sorozat, hiszen csak három Christopher Nolan filmről fogok írni a Dark Knight előtt. Sorrendben: Memento, Tökéletes trükk, Batman Begins. A Követés és az Álmatlanság most kimarad, előbbi abból az okból kifolyólog, hogy még nem láttam, utóbbi pedig azért, mert egyrészt elég rég láttam, másrészt meg annyira nem volt nagy hatással rám. Szóval elsőként a személyes kedvencem, a Memento.

Leonard (Guy Pearce) egy, a klasszikus film-noirok jellegzetes alakját idéző figura, aki felesége gyilkosa után nyomoz. Kutakodását nehezíti, hogy nincs rövidtávú memóriája, azaz mindent elfelejt, ami 15 perccel ezelőtt történt. Sajnálatos helyzetét a felesége gyilkosa által a fejére mért ütésnek köszönheti. Emlékezet híján minden fontos információt a polaroid fényképekre, illetve a testére jegyez fel, utóbbira tetoválás formájában. Hiszen egy felirat biztos, az emlék sosem az.

A Memento azon túl, hogy a rövidtávú memóriával rendelkezők ritka betegségét emberek millióival ismertette meg, a 2000-es évekre kihalófélben lévő klasszikus nyomozós krimi stílust is felélesztette, sőt újraértelmezte. A film alapját és zsenialitását a szerkezet adja, ami a történet végétől kezdve 3-5 perces blokkokra osztva visszafelé halad. Tehát a sztori eleje igazából a film vége. Ezzel a struktúrával Nolan eléri, hogy a néző Leonardhoz hasonlóan érezze magát, mintha rajta kívül más sem tudná, hogy mi történt a mostot megelőző 10 percben.

Leonard útját több sötét alak is keresztezi, akikről a főhős a polaroid képek hátulján lévő félmondatok alapján próbálja eldönteni, hopgy megbízhat-e bennük. Ilyen a két fő mellékszereplő, Teddy (Joe Pantoliano) és Natalie (Carrie-Ann Moss) is. Leonard új emlékek nélkül állandóan a balesetét megelőző utolsó perceken, illetve a munkája során megismert, kísértetiesen hasonló problémával küszködő Sammy Jenkinsen gondolkodik. Teszi mindezt azért, hogy az életét jelentő bosszúnak értelmet adjon.

A Memento kétség kívül a 2000-es évek egyik legjobb filmje. Az újszerű történet, a fantasztikus kivitelezés, a színészi játék miatt méltán tesz eleget ennek az állításnak. Minden egyes újbóli megtekintése után eddig észre nem vett darabok nyernek értelmet és állnak össze egy egésszé. A történet megértése mellett pedig a szereplők motívációin és cselekedetein is hosszú ideig el lehet rágódni. 10/10 a vége, egyértelműen Nolan legjobb filmje.