Mielőtt a múlt héten másodszor néztem volna meg a Közönséges bűnözőket, próbáltam feleleveníteni a 7 évvel ezelőtt látottakat. A sztoriból nem sok mindenre emlékeztem, a helyszínek, a karakterek, és a lényegesebb jelenetek azonban megmaradtak. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy az elsőre kitűnő, ám felejthető filmből másodszori nézés során ennyi minden beugrik. A körülmények, vagy szimplán a korom miatt elsőre nem volt akkora hatással rám a már 2001-ben is kultuszstátuszú Közönséges bűnözők, másodszorra viszont magához szegezett a film. A tovább után spoilerekben bővelkedő véleményemet olvashatjátok, szóval csak az kattintson, aki már látta a filmet, azoknak pedig, akiknek eddig nem volt részük Bryan Singer 10/10-es mesterművében, mindenképpen pótolják e hiányosságot.

Mitől zseniális film a Közönséges bűnözők? Nehéz kérdés, hiszen semmiképp sem lehet hibátlannak mondani, azonban az elbeszélésmód, a kitűnő vágások, Kevin Spacey játéka, illetve Keyser Soze lénye messze az átlagos krimi-thrillerek fölé emelik a filmet. A fordulatos történet van annyira jó, hogy a nagyszerű csattanót ellensúlyozza, így akár többször is meg lehet nézni a filmet (nem úgy, mint pl. a Hatodik érzéket). Egy felrobbant hajó és több mint tíz halott kapcsán kerül elő Verbal Kint, akinek a visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a sztorit: hogyan került össze 5, egymást alig, vagy csak részben ismerő bűnöző egy kamu ügy kapcsán, illetve hogyan kötnek egymással szövetséget, hogy pár könnyű munkát elvégezve gyorsan meggazdagodjanak. A történetet a Chazz Palminteri által alakított nyomozó hallgatja, aki minden apró részletre visszakérdez, hogy kitisztuljon valamennyire a kép előtte is. Kujan nyomozóval együtt a néző is próbálja megérteni, hogy mi is történt valójában. 

Hogy mitől zseniális a Közönséges bűnözők? Most mondhatnám, hogy a magyar maffia szerepeltetése miatt, de az ezzel kapcsolatos jelenetek csak a mi szánkra csalnak mosolyt. Az időben ugráló történetvezetés, az ebből adódó kusza kezdés, a rengeteg szereplő és még több név, köztük a magyar sebesült által hangoztatott ördög, a vészjóslónak ható Keyser Soze azonban egyfajta feszültséget és kíváncsiságot teremt a nézőben. A film felénél egyre inkább a titokzatos Keyser Soze kerül előtérbe, a nézőben ezzel a legalapvetőbb kérdést fogalmazva meg: ki az a Keyser Soze? Kevin Spacey kérdez és Kevin Spacey válaszol. Hatalmas húzás Bryan Singer részéről, hogy így mutatja be a pokolbéli figurát.

Keyser Soze emberek felett áll, nevét semmilyen nemzetiséghez nem lehet kötni, senki nem tudja ki ő, hogy néz ki. Pusztán egy legenda, egy mese, amivel a gengszterek gyermekeit rémisztgetik. A film azonban több, mint Kevin Spacey mindenkit megtévesztő figurája: egy részletesen kidolgozott krimi, ami végig fenntartja a feszültséget az emberben. Mindemellett a színészek egytől egyig hatalmasat alakítanak, még Stephen Baldwin is, aki élete alakítását nyújtja. Baldwinon kívül is rengeteg ismert arc tűnik fel a filmben, akik a későbbiekben sem tudtak kitörni a mellékszerepek börtönéből.

A rengeteg dicséret mellett a történettel kapcsolatban egyetlen negatívumot említenék: a film legnagyobb hibája, hogy Kujan nyomozó két óra alatt gyakorlatilag a nulláról megoldja az ügyet (a klasszikus bögre elejtés során). Ez a gondolatmenet ugyan szükségszerű volt, mégis Keyser Soze megközelíthetetlen jellemét tekintve kissé ingatag lábakon áll. Ezt leszámítva azonban a 90-es évek egyik legnagyszerűbb alkotása a Közönséges bűnözők.