Ismét szerda, ismét egy újabb tízes. Többet most nem is fűznék hozzá.

80. Az ötödik pecsét (1976) – r: Fábri Zoltán; fsz: Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc, Latinovits Zoltán

Okok: Sánta Ferenc novellájából készült film az emberi természetet vizsgálja, miközben a diktatórikus rendszerek működési mechanizmusába is bepillantást nyerhetünk. Középiskolában kötelezően kéne vetíteni.

Jelenet: A megrázó befejezés, a karjánál lógatott Cserhalmival.

79. Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men, 2007) – r: Joel és Ethan Coen; fsz: Tommy Lee Jones, Javier Bardem, josh Brolin, Woody Harrelson

Okok: Kritika. Apokaliptikus kép egy menthetetlennek tűnő világról, ahol erkölcs és igazság már nem létezik. A reménytelenséget mi sem mutatja jobban, mint hogy egy Bell sheriffhez hasonló ember is a harc helyett inkább félreáll.

Jelenet: Moss és Chigurh párbaja a kihalt városban egyértelműen a film csúcspontja.

78. Hair (1979) – r: Milos Forman; fsz: John Savage, Tret Williams, Beverly D’Angelo

Okok: Kábítószerrel, szerelemmel és szabadsággal átitatott musical a 60-as évek hippi-kultúrájáról egy cseh zseni, Milos Forman tolmácsolásában. A Hair ugyan bő 10 évet késett, mégis mindez kit érdekel, ha ilyen nagyszerű zenék szólnak a film alatt.

Jelenet: Berger asztaltánca a felső tízezer között az I’ve Got Life-ra.

77. Ez a fiúk sorsa (This Boys Life, 1993) – r: Michael Caton-Jones; fsz: Robert De Niro, Leonardo DiCaprio, Ellen Barkin

Okok: A Tobias Wolff gyermekkoráról szóló filmet akárhányszor látom, mindig elérzékenyülök rajta. Ez többek között DiCaprio nagyszerű játékának is köszönhető, aki már ekkor bizonyította, hogy tehetséges színész. Persze De Niro bunkó vidéki állat karakteréről sem szabad megfeledkezni, akinek minden jóérzésű ember puszta kézzel nekimenne.

Jelenet: Tobias és Dwight verekedése egy üres mustáros üveg ürügyén.

76. Oldboy (2003) – r: Chan-wook Park; fsz: Min-sik Choi, Ji-tae Yu, Hye-jeong Kang

Okok: Mert először úgy ültem le a tévé elé, hogy egy távol-keleti verekedős filmet fogok látni, ehelyett pedig egy lélektani bosszúmozit kaptam, aminek az utolsó félóráját előredőlve, tátott szájjal néztem végig.

Jelenet: Filmvégi könyörgés, illetve a többször is elhangzó mondat: „Nem vagyok rosszabb az állatnál, hát ne volna jogom élni?”

75. Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby, 2004) – r: Clint Eastwood; fsz: Hillary Swank, Clint Eastwood, Morgan Freeman

Okok: Az öreg Clint Eastwood legjobb rendezése egy lányról, aki világ életében bokszoló akart lenni, és végre megvalósítja álmát. És mert ennél a közhelyes mondatnál sokkal többről szól ez a megható film.

Jelenet: Dunn edző utoljára látogatja meg Maggie-t.

74. Boogie Nights (1997) – r: Paul Thomas Anderson; fsz: Mark Wahlberg, Julianne Moore, Burt Reynold és még sokan mások

Okok: John Holmes nem hivatalos életrajzi filmje a 70-es évek pornóbizniszéról, egy csomó furcsa emberrel, mára viccesnek tűnő ruhákkal, dögös zenével és az élete szerepében tündöklő Marky Markkal.

Jelenet: Dirk Diggler bemutatása a medence partjánál bulizó stábnak.

73. Pár dollárral többért (For a Few Dollars More, 1965) – r: Sergio Leone; fsz: Clint Eastwood, Lee Van Cleef, Gian Maria Volonte

Okok: Azon kevesek közé tartozom, akiknek a Dollár trilógiából nem a Jó, a rossz és a csúf a kedvence, hanem a Pár dollárral többért, ami egy ízig-vérig spagetti-western, és ugyanúgy benne van Clint, meg Van Cleef. Az ütőkártya azonban kétség kívül a megkeseredett Indián és zenélő órája, ami egykori viszonzatlan szerelmére emlékezteti.

Jelenet: Indián és Mortimer ezredes párbaja természetesen az óra zenéjére.

72. Az ember gyermeke (Children of Men, 2006) – r: Alfonso Cuaron; fsz: Clive Owen, Julianne Moore, Michael Caine

Okok: Kritika. Társadalomkritikával átitatott utópisztikus mozi egy remény nélküli világról. Clive Owen keserű, ám ironikus félmosolya azt hiszem, mindent elmond erről a rettenetes jövőről.

Jelenet: Az ötperces vágás nélkül felvett autós akciójelenet, ami alatt a moziban úgy éreztem, mintha én lettem volna a hatodik utas.

71. Nyolcadik utas: a Halál (Alien, 1979) – r: Ridley Scott; fsz: Sigourney Weaver, John Hurt, Ian Holm és az Alien

Okok: A világűrben játszódó hátborzongató sci-fi a Star Wars után két évvel, ahol senki sem hallja a sikolyod. Sigourney Weaver az első női akciósztár, aki a legtöbb férfinél is tökösebb (legalábbis a legénység tagjainál biztos).

Jelenet: Lehet-e jobbat mondani a hasból előtörő Aliennél? Nem hiszem.