Pársoros: Utazás a Föld középpontja felé (Journey to the Center of the Earth)

Amolyan kis délelőtti pársorosként Neander határozott utasítására kénytelen vagyok felidézni az amúgy jótékony feledésbe süllyesztett 3D-élményemet: tán már több is, mint egy hónapja volt szerencsém megnézni az Utazás a Föld középpontja felé című filmet. (Háttérinfó: elkezdtem róla anno egy kritikát írni, de úgy felbasztam az agyam azon, hogy képes voltam pénzt kiadni egy ilyen szörnyűségért, hogy abbahagytam és letöröltem.)
Szóval a sztorit nem nagyon ecsetelném, annyi az érdekessége, hogy nem mesevilágban zajlik, hanem a mi valóságunkban, két verneológus (Brendan Frasier és Anita Briem) nekiindul (ráadásul kénytelenek a humorzsák rokonkölyköt is elvinni), és hihetetlen izgalmak közepette lekeverednek a Föld középpontjába – igen ám, de onnan ki is kell jutni, szóval harapni lehet a feszültséget.

Nem az volt a baj, hogy a sztori ismert, tehát kurvára nem fogunk aggódni a szereplőkért, hanem az, hogy rettenetes alakításokat hoztak: Frasier szerepe körülbelül annyi lett volna, hogy végigüvölti a filmet: „jajzuhanok, jajmeneküljünk, jajholvansón”, de egyszerűen nem lehet nevetés és/vagy bosszankodás nélkül végignézni a jeleneteket, elképesztő hiteltelen az alakítása, ez kérem szánalmasan szar. Egyetlen pozitívum a már említett gyerek (Josh Hutcherson alias Sean), aki a film egyetlen szimpatikus, és relatíve jól alakító szereplője, ráadásul csak az ő szájába adtak értékelhető poénokat. A Föld középpontjában zajló egyes jelenetek viszont még önparódiának is bénák lettek volna, például amikor megtudhattuk, hogy Jurassic Park van bolygónk magjában, nem tudtam sírjak-e, vagy nevessek.
A 3D-ről meg annyit, hogy nagyot csalódtam: talán rossz helyen is ültem, de igazából nem sok jobb lett volna (nem voltam messze a középtől), így szellemképes volt, meg amúgy sem kaptam igazi 3D-hatást, inkább bosszantott, hogy látnom kéne valamit, miközben nem, vagy alig. Tanulság: valószínűleg közép-középre érdemes ülni, ha lehető leginkább élvezni akarjuk, mindazonáltal az ár-érték arány messze nem kiegyenlített.
Végül is a számomra bosszantó képi minőség nagyszerűen kiegészítette a film hiányosságait, szóval lehet, hogy némileg alulértékelem, de az biztos, hogy legrosszabb filmélményeim egyike lett ez a mozi.
 

Címkék: pársoros, 00s