Kritika: Menekülő ember (The Running Man)

A 80-as évek Schwarzi filmjei közül mindenképpen kiemelkedik a Stephen King novellája alapján készült Menekülő ember. Ugyan nem egy kategória a Terminátorral, hiszen Cameron filmje eredeti történetével, nyomasztó hangulatával mindenképpen újdonságot nyújtott, ami a három évvel később készült alkotásról már nem mondható el. Szintén különbség, hogy a Terminátor épp a B-kategória határán egyensúlyoz, a Menekülő ember viszont vaskosan az alsóbb réteg földjét tapossa. De ennek mi, nézők csak örülhetünk, hiszen egy eltúlzott, brutális akciófilmet fogyaszthatunk, kifejezetten jó történettel és főszerepben természetesen az osztrák izomkolosszussal.

2019-ben kissé megváltozik a világ: a demokratikus rendszerek összeomlanak, az emberek éheznek, a kormányok pedig (az ókori rómaiak nyomán) úgy próbálják megtartani a hatalmukat, hogy véres és kegyetlen játékokat vetítenek a tévében, aminek láttán az egyszerű ember el is felejti minden baját. Nem csoda, hogy a legnépszerűbb műsort, a Menekülő embert az állambácsi bőszen szponzorálja, hiszen hosszútávon az emberek politikai aktivitásának a lelohasztása a cél. Ben Richards (Schwarzi) katona egészen addig hisz a rendszerben, míg saját bőrén meg nem tapasztalja, milyen az, ha a parancs helyett értékrendjére hallgat. Parancsmegtagadás következtében börtönbe kerülő Richards hamar kiszabadul, ám nem sokkal később a Menekülő ember című műsor egyik játékosa lesz, akinek három órája van, hogy a vadászok uralta területen az összes ellenőrzőpontot érintve túlélje az életre menő küzdelmet.

A forgatókönyv tálcán kínálja a látványos akciókat és az izgalmas küzdelmeket, amivel a rendező szerencsére élni is tud. Mindezt persze hamisítatlan B-hangulatban tárja elénk, szóval senki se csodálkozzon, ha a gonoszak nagyon gonoszak, illetve ha Schwarzi csuklóból leszed 60 állig felfegyverzett embert. A díszletek a 80-as évek sci-fi érzését adják vissza, így a műanyag autó, az elektromos maskara és a rikító öltözékek egyaránt ezt a hangulatot erősítik. A lineáris, néhol kissé bugyuta történetet a manipulációról és az erőszakos kielégülés iránti érthetetlen igényről alkotott vélemény teszi még színesebbé (bár Cronenberg Videodrome-jához hasonló elgondolkodtató elemek nem kerülnek elő).

A színészi játék szintén a B-filmekre jellemző, Schwarzi most sincs a helyzet magaslatán, érzelmes jelenetei megmosolyogtatják a nézőt, de tőle nem is várhat többet az ember, hiszen úgy jó, ahogy van. A többiek kitűnően asszisztálnak neki, a főgonosz műsorvezető és a kötelező jócsaj kifejezetten emlékezeteset alakítanak. Erőszakos, hamisítatlan B-kategóriás akció-sci-fi a Menekülő ember, ami mai szemmel is élvezetes és szórakoztató. Aki szereti a műfajt és a korszakot, érdemes megnéznie, hiszen bő másfél órára tökéletesen kikapcsol a film. 9/10

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 80s, 9/10