Kultikus bosszúmozi a 80-as évekből az élete formájában lévő Mickey Rourke-kal a főszerepben. Valamiért ezt gondoltam a Johnny, a jóarcúról egészen addig, amíg meg nem néztem a művet. Azért nem nevezném rossz filmnek Walter Hill alkotását, a 80-as évekre jellemző színes, ám mégis borús hangulat kifejezetten tetszett, azonban a film ritmusa igen lassúnak bizonyult. A bosszú mint központi téma ugyan megmaradt, azonban a Bosszúvággyal vagy az Oldboy-jal ellentétben a hangsúly kicsit eltolódott a sorsdráma felé.

Johnny egész életét születési rendellenessége határozta meg. Arca világ életében torz volt, amiért a társadalom kivetette magából. Szakmát is ennek megfelelően választott: a biztonsági rendszerek kiiktatásában szert tett ismereteit fegyveres rablásokban kamatoztatta. Már kezdene felhagyni mesterségével, de legjobb barátja kérésére mégis elvállalja az utolsónak kikiáltott melót. A csapat másik két tagja azonban csúnyán átveri Johnny-t és haverját: előbbit életveszélyes sérüléssel börtönbe, utóbbit a túlvilágra küldi. Egy rehabilitációs program keretében a címszereplő új arcot és személyazonosságot kap, hogy múltját félretéve egy szebb életet kezdhessen. Persze előző életét nem tagadhatja meg, így felkészül az édes bosszúra.

Ahogy már említettem a kőkemény akciómozi helyett egy sokszor érzelmes, a főszereplő lelkivilágát bemutató film lett a Johhny, a jóarcú. Ez az átalakulás során érződik leginkább, ami fél órás hosszával lényegesen elnyújtottabbra sikeredett az elvártnál. Mickey Rourke ugyan hitelesen hozza a figurát, akit egyetlen ember fogadott el olyannak, amilyen valójában volt, és az új arca ellenére is kirekesztettnek, meg nem értettnek érzi magát. A fő motívum a múlttal való együttélés is érzékletesen lett bemutatva, azonban a film ritmusát annyira nem találta el a kultfilmeket is maga mögött tudó Hill (48 óra rendezője, Alien filmek producere), hogy a lassabb jelenetek nagy része gyakran csap át enyhe unalomba.

Rourke-on kívül számos korabeli A közeli sztár jelenik meg a vásznon, úgy mint Lance Henriksen, aki emlékezetes gonoszt alakít, a vadító Ellen Barkin, a tipikus rendőrfőnők szerepében Morgan Freeman, illetve a karrierje elején álló Forset Whitaker. Az ő alakításuk (különösen Rourke-é), a hangulat és a befejezés emeli az átlagos filmek fölé a Johhny, a jóarcút. A 80-as évek feelingje kétség kívül érződik rajta, és vannak ötletes elképzelések a forgatókönyven, ennek ellenére szórakozás szempontjából ez nem volt több 6/10-nél. Kicsit csalódtam tehát a filmben, ezért is kap csupán ennyi pontot, de 1000 Ft-ot azért így is bőven megért.