Ha Isten mindenható, akkor nem lehet kizárólag csak jó. Ha viszont annyira jó, akkor nem lehet mindenható.

Mondja Lex Luthor Supermannek ördögi terve részeként, amely arra megy ki, hogy összeugrassza a két köpönyeges szuperhőst egymással. Történik mindez a rendezői változat 115. percénél, csaknem két óra szétmálló felvezetés után.

Pedig az alapötlet, a mögöttes filozófia, az isten-ember kérdéskör, meg kell hagyni, igazán ambiciózus. Csakhogy Snyder kezében szétfolyik a cselekmény, rengeteg időt töltünk a karakterekkel és motivációikkal, mégis felszínesen ismerjük meg csak őket. Sajnos nem érezni át Batman dühét, sem Superman kétségeit, pedig a film elég nagy hangsúlyt tesz a címbeli összecsapás megalapozására. Jesse Eisenberg ripacs Luthorja jócskán kilóg a karakter eddigi megtestesítői közül, a helyenként szórakoztató szociopata inkább hasonlít az Arkham Elmegyógyintézet néhány rabjára, mint Superman főellenségére.

Ben Affleck már jobban eltalálta a karaktert, de a film igazi ásza egyértelműen Wonder Woman. Gal Gadot megszemélyesítésében igencsak ígéretesnek tűnik a jövő nyáron debütáló WW kaland, aminek az előzetesét a Comic Conon mutatták be a nagyközönségnek.

A moziverzió nekem kimaradt, e háttértudás nélkül is állítom, a 3 órás bővített változat megterhelő élmény, nem is sikerült egyben végignéznem. Természetesen jócskán akadnak látványos jelenetek, beállítások, ám ettől még a végeredmény filmként - különösen Batman pálfordulása - nem könnyen emészthető, pláne a rajongóknak nem.