Már szombaton megvettem az Ember gyermekét DVD-n, de csak tegnap tudtam időt szakítani rá, hogy megnézzem. Még novembereben láttam a filmet, akkor iszonyatosan tetszett, és most, másodszorra sem kellett csalódnom benne.

A film története az, hogy 2009 után a nők valami miatt meddővé válnak, és nem születnek gyerekek. Ennek következtében kilátástalanná válik a jövő, az emberek megdöntik a demokratikus rendszereket, minden mindegy alapon írtják egymást, hiszen úgyis kihal az emberiség, akkor meg már hadd csináljon mindenki azt, amit akar. A világ összes országában anarchia uralkodik, egyedül Nagy-Britannia tartja magát, úgy ahogy. A történet 2027-ben játszódik, Clive Owen alakítja az antihős Theot, akinek a szemszögéből látjuk a jövőbeli világot. A film cselekménye akkor indul be, amikor megjelenik Theo volt nője, Julian (Julianne Moore), és azt kéri tőle, hogy segítsen egy bevándorlón, akinek a a tengerpartig kell eljutnia.

A filmbeli események igazán izgalmasak, a technikai megoldások forradalmiak (hosszú, vágások nélküli kameramozgás), meglepően fordulatos a történet, szóval igazán jó kis moziról van szó. Ami viszont még érdekesebbé és elgondolkodtatóbbá teszi az Ember gyermekét, az az elképzelt, utopisztikus jövő. Ebben a kétségtelenül borzalmas jövőben az ember céltalansága, kilátástalansága mellett a bevándorlókhoz való viszonyulás jelenti a fő problémát. Ezek a mai világban szintén hatalmas jelentősséggel bírnak. Gondoljunk csak Amerikára, ahol politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból is mekkora gondot jelent a bevándorlás. A filmben, az Angliába vágyó menekülteket nem tekintik embereknek, elkülönített városokba zárják őket, szabadon legyilkolhatnak bárkit közülük. Persze ma nem ez a helyzet, de például a liberális szellemű országok (Hollandia, Belgium, Franciaország) is korlátozza a bevándorlást, feltételekhez kötik az állampolgárság megszerzését, mindenáron próbálják az illegálisan ott tartózkodók számát a minimálisra csökketeni.

2027-ben az emberek céltalanná válnak, hiszen nincsen gyermekek, nincsen kinek átadni az évezredek alatt felhalmozott tudást, az emberiség számára nincs jövő. Erre a kilátástalanságra utal az a filmbeli jelenet is, amikor Theo az unokatesójával beszélget, aki próbálja megmenteni az ezeréves szobrokat, festményeket, Theo pedig megkérdezi, hogy minek, hiszen száz év múlva már senki sem fog gyönyörködni bennük. A mai világban az önmeghatározás is jóval nehezebbé vált, az embernek sokkal nehezebb a tradicionális utat követnie, mint elődeinek. Ez mind mind a globalizáció következménye.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenért a globalizáció a felelős, isten ments. Csak minden új, világot érintő változásnak, trendnek a kézzelfogható hasznai mellett megvannak a hátulütői. A filmben is ezek a problémák játszanak meghatározó szerepet, a cselekményben egyfajta díszletként szolgálnak. 

Manapság egyre inkább trend lett a globalizációt és a modern kapitalizmust fikázni. A kritikusoknak az a legfőbb érvük, hogy minden csak a hatalmon lévőknek jó, a nép meg szenved. A DVD extra lemezén is van egy kisfilm ezzel kapcsolatban, amiben több filozófus, szociológus meg közgazdász is felszólal. Ők szépen elmondják, hogy milyen szar ma élni, és, hogy mennyire súlyosak ezek a problémák, meg egyébként is globális felmelegedés, és 100-200 év múlva kihal az emberiség. Az okos emberek (éppúgy, mint a kapitalizmust és a globalizációt kritizálók többsége) szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha leállítanánk mindent, és akkor a probléma megszűnne. Ez kb megegyezik a green peace-sek programjával, akik az embert írtanák ki legelőször az összes faj közül, így megmenekülne a természet.

Én jónak tartom, hogy vannak emberek, akik figyelnek a minket érintő problémákra, és fel is hívják rájuk a figyelmünket, de ezt az egész felhajtást hatalmas túlzásnak tartom. A kritikusok többsége pont azt nem fogja fel, hogy a változások nem egyik pillanatról a másikra következnek be, hanem egy folyamat részeként valósulnak meg. Az 50-es években sokkal nagyobb mértékű volt a környezet károsítása, mint most. A pazarló gazdaságra csak a 70-es években figyeltek fel (az olajválsággal kapcsolatban), azóta viszont sokkal kisebb mértékű a pazarlás. Ezt bizonyítja az is, hogy a nyugati országokban a 70-es évektől kezdve kezdték leépíteni a jóléti szerkezetet, hiszen azt már nem tudták szinten tartani. Az, hogy a jelenben a gazdasági hatalmak nem tesznek semmit sem a Földért, egy baromság.

A kisfilmen megszólaló okosemberek szerint nincs jövő, már nem lehet semmit sem tenni a pusztulás ellen. Lehet, hogy igazuk van, én ennek ellenére feltétlen bízok a jövőben és persze az emberben is, és remélhetőleg ötven év múlva majd mindenki jót fog röhögni azon, amit ma gondolnak a jövőről.