A töménytelen mennyiségű amerikai tini/romantikus/adamsandleres vígjáték mellett mindig üdítően hat, ha angol humorral találkozhatunk egy filmben. Az In Bruges a (szerencsére) egyre gyakoribb kivételek egyike. A történet pár flashback-től eltekintve végig a belgiumi Bruge-ben játszódik, ami egyeseknek maga a megtestesült tündérmese, másoknak pedig csak egy dög unalmas trágyadomb. A két bérgyilkosnak, Raynek (Colin Farrell) és Kennek (Brendan Gleeson) egy balul elsült munka után itt kell meghúzniuk magukat, amíg főnökük, Harry (Ralph Fiennes) újabb feladatot nem ad nekik. A csendes középkori város azonban sokal több meglepetést tartogat főhőseinknek, mint azt elsőre hitték volna.

Előzetes értékelések alapján úgy ültem le a tévé elé, hogy egy átlagon felüli filmmel lesz dolgom. Ez összességében teljesült, nagyon jól szórakoztam a bő 100 perc alatt, azonban a katarzis elmaradt. Ez részben a túl magas elvárásaimnak köszönhető, amit a 9-10/10-es értékelésekre alapoztam. A karakterek és a párbeszédek zseniálisak voltak, azonban a sztori nem ütött akkorát. Kicsit az Eltakarítónő jutott az eszembe, ott is a szereplők egytől egyig jók voltak, a történet is kellően abszurd volt, mégsem vált annyira emlékezetessé a film. Az In Bruge azért egy fokkal jobb film az Eltakarítónőnél, és itt az irreális történet és a hihetetlen karakterek kifejezetten jól működtek, mégis az összképp valamiért nem sikerült ennyire jóra.

A kezdés egy kicsit lassúra sikerüt ugyan, de a két főhős párbeszédeiből már ekkor látni, hogy miféle filmmel is van dolgunk. Azért említem megint a dialógokat, mert ez a fő erőssége a filmnek. Rengeteg szellemes és eredeti szöveggel találkozunk, amit a szereplők teljesen hétköznapian és hitelesen adnak elő. A rengeteg káromkodás egyaránt illik a bérgyilkosokhoz, a jócsajhoz és a törpéhez is. A kitűnően megírt párbeszédek oly mértékben viszik el a filmet, hogy egy percre sem lehet elbambulni a játékidő alatt. Külön dícséret jár a rendezőnek, aki be mert vállalni olyan nehezen kivitelezhető jeleneteket is, mint Harry és Ken telefonos beszélgetése, amit csak utóbbi szemszögéből látunk. Apróság, de nagyon hatásos tud lenni egy ilyen jól megkomponált 5 perc.

Colin Farrell hatalmasat alakít, ahogy a három Harry Potter-es is. A mellékszereplők egytől egyig emlékezetesek, a velük kapcsolatos nemzetiségi poénok remekül csattantak el. A történet irrealitása egyáltalán nem zavaró, a filmvégi akció pedig kifejezetten élvezetesre sikerült. A hangulat a sok poén és helyzetkomikum ellenére a történetben felvetődött eseményeknek köszönhetően drámaiságot is hordoz magában. Persze nem ez lesz a meghatározó, de ennyi kellett a poénkodás ellensúlyaként.

Ahogy már említettem, a katarzis sajnos elmaradt, ennek ellenére egy nagyon szórakoztató, igazi angol humorral megfűszerezett filmmel van dolgunk. 8/10 a végső osztályzat, az újranézés valószínűsége szinte száz százalék, bár nem a közeljövőben.