Will Smith nem tud hibázni. Legalábbis az anyagiak terén nem. Itt van ugyanis a nyár egyik legnagyobb blockbustere, a Hancock, ami Smith-nek sorozatban a nyolcadik 100 millió dollár felett teljesítő filmje. Az persze már más kérdés, hogy filmjei színvonala hagy némi kívánnivalót maga után. Igaz ez Hancockra is, ami ugyan elég ígéretesen indul, mégis egy közepes, kusza egyveleg lesz belőle.

Kár érte, hiszen az ötlet remek: adott egy alkoholista, normális emberi kapcsolatokra képtelen szuperhős, aki ha kedve szottyan, segít a bűnüldözésben. Ilyenkor a költségkímélő megoldások helyett inkább a látványos megtorlást választja, a lakosság nemtetszését kiváltva ezzel. Mivel gyakorlatilag legyőzhetetlen, senki sem tudja megfékezni "ámokfutását". Egy nap azonban megmenti a menedzser Ray életét, aki eltökéli, hogy Hancockot újra népszerűvé teszi a lakosság körében.

Nagy kár ezért a filmért, mert bizony sokkal többet is ki lehetett volna hozni az ötletből. A furcsa főhősnek köszönhetően adott volt a lehetőség egy csomó komikus szituációra, azonban ezt Peter Berg csak félig használta ki. Mert tényleg volt pár igazán szellemes poén a filmben (nem csak a szokásos erőltetett és fárasztó viccek), de mindez kevés volt, hogy elvigye a hátán a produkciót. Sajnos a Hancock készítői a könnyed, látványos szórakoztatás mellett érzelmi szálat is bele akartak erőltetni a kötelező játékidőbe. Ez persze elsülhetett volna jól is (mint pl. a Vasembernél), itt azonban a rettenetes háttértörténet miatt nem volt reális esély erre. Tényleg, a forgatókönyvírók jobban is megerőltethették volna magukat, mert ez a sztori harmatgyenge lett. Nagy kár, hogy a fordulatok  megalapozatlanok, illetve hogy normális ellenség sem kerül Hancockkal szembe. A Batman Beginsnél ezerszer jobban érezhető a karakteres ellenfél hiánya. 

Rövid film, rövid kritika

Mindezek mellett a látvány terén sem hagy maradandó nyomot a film a nézőben: a CGI használata majd mindenhol érezhető, az akciók koreográfiája pedig olyan semmilyenre sikerült. Kicsit elcsépelt kijelentés, de a Hancock esetében tényleg igaz: volt potenciál a filmben. Egyszer simán meglehetett nézni (köszönhetően a durván rövid 84 percének), de repetázni biztosan nem fogok: 5/10 a vége.