Bár a rajongók körében kialakult egyfajta konszenzus, miszerint a The Mandalorian a legjobb dolog ami a Star Wars-szal történt a Disney érában, az első évad után még meglehetősen sok kritika érte a sorozatot a lassan kibontakozó történet és a gyakori töltelékepizódok miatt. Én is hasonló véleményen voltam, heti bontásban nálam sem működött a The Mandalorian, első nekifutásra a galaktikus Xéna epizódnál kaszáltam is a sorozatot. A második évad pozitív fogadtatását látva azonban pótoltam az elmaradásomat, és ismerve a mellékküldetéses koncepciót, darálva már sokkal jobban tetszett végeredmény.

Ugyanis a vánszorgó fő szál és a néhol erőltetett fan service ellenére a Mandalorian mögött álló John Favreau-nak nagyjából sikerült Lucas eredeti receptjét követnie, amelyről az előző Star Wars témájú cikkemben értekeztem. Összességében tehát meg voltam elégedve az első két évaddal, azonban az egymást követő epizódokat nézve végig az motoszkált a fejemben, hogy vajon egy újravágvágással működhet-e az első élőszereplős Star Wars sorozat mozifilmként?

Az ötlet persze nem csak az én fejemben született meg: a Redditen több rajongói vágás is megtalálható a 90 percestől kezdve a bő 3 órásig. Mivel ezek egyike sem egyezett meg az én elképzelésemmel, ezért úgy döntöttem, előállok a saját verziómmal. A továbbiakban ezt mutatom be SPOILERESEN, így ha még nem láttad a The Mandaloriant, de érdekel az első évadból készült nettó 130 perces, A mandalori útja címet viselő változat, akkor KATTINTS IDE!

Első felvonás

A vágás során végig arra törekedtem, hogy egy önmagában is érthető film készüljön el, amely dramaturgiailag is megfelel a nézők igényeinek. Ezért az alapanyag nyújtotta lehetőségekhez mérten próbáltam azt a három felvonásos struktúrát követni, amelyen a legtöbb közönségfilm alapul. Mindezt figyelembe véve az egyetlen logikus megoldásnak az tűnt, hogy a történetet a harmadik epizóddal indítsam, és az első részben felvázolt alaphelyzetet az úszó feliratban foglaljam össze. Mert hát, ahogy annak lennie kell, a jól ismert Star Wars főcímmel kezdődik a film, amelyben a második halálcsillag elpusztítása utáni hatalmi helyzet mellett az ex-birodalmi hadúr, a Fejvadász Céh, a különleges képességekkel rendelkező célpont, valamint a megbízást teljesítő Mando is említésre kerül.

A harmadik rész ugye újra előveszi az első epizódban bemutatott helyszíneket, karaktereket: megismerjük a titokzatos megbízót és az értékes beskart; betekintést nyerünk a rejtett mandalori közösségbe és szigorú szabályrendszerükbe; emellett Greef Kargáról és a Fejvadász Céh működéséről is kapunk némi információt, valamint a gyermek kiszabadításával Mando fejvadász szaktudása is világosan megmutatkozik. Épp ezért nyugodt szívvel hagytam ki az első epizódot a moziváltozatból.

A második résznek egyetlen olyan jelenete van, amely létfontosságú a történet szempontjából: ez a Mudhorn elleni párharc, amelyben a gyermek ízelítőt ad képességeiből és megmenti a címszereplő életét. Ez óriási hatással van kettejük kapcsolatára, többek között emiatt dönt úgy Mando, hogy életében először szembemegy a szabályokkal és visszaszerzi a megbízótól a célszemélyt. Szerencsére egy jól időzített áttűnéssel tökéletesen be tudtam illeszteni az 5 perces jelenetet a beskar kovács és Mando párbeszédébe, ezzel alapozva meg emocionálisan utóbbi sorsfordító döntését. Mivel nem akartam túl sok flashbacket egymásra halmozni rövid időn belül, ezért Mando gyermekkori rémképeit kivágtam, amúgy sem szerettem ezt a meglehetősen klisés részt. Többet nem változtattam a harmadik részen, így a duó sikeres menekülésével zárul az első felvonás.

Második felvonás

A második felvonás első felében azt akartam érzékeltetni, hogy hiába próbál elrejtőzni és új életet kezdeni a páros, a fejvadászok folyamatosan a nyomukban loholnak. A sorozatban ezt a 4., az 5. és a 6. fejezet hivatott bemutatni, amelyek közül a helyszín, és a második évadban visszatérő Fennec Shand karaktere miatt az ötödiket hagytam bent a moziváltozatban. A Tatooine-i kalandot a 4. rész űrhajós monológja vezeti fel, amelyet úgy módosítottam, hogy Mando a Sorlag helyett a sivatagos bolygót határozza meg úticélként. Ekkor éri hirtelen támadás a Razor Crestet, amely már az 5. epizód kezdete. Néhány egyszerű effektnek és a második évadból kölcsönzött vágóképnek köszönhetően szerintem egész vállalható lett a két jelelenet összekötése.

Ettől a ponttól az 5. részt követtem: a sérült űrhajó Mos Eisley felé veszi az irányt, ahol a címszereplőnek munkát kell keresnie, hogy ki tudja fizetni a javítást. Az epizódból két jelenetet vágtam ki: az Ellen Ripley hasonmás és Baby Yoda első találkozását, valamint a buckalakókkal való tárgyalást. Így rövidítettem le az amúgy kissé lapos epizódot, amelynek végén Mando számára világossá válik, hogy sehol sem lehetnek biztonságban.  

Ez a felismerés lenne az úgynevezett Midpoint, amelyet a 7. rész történései követnek: Greef Karga bejelentkezik egy gyanús ajánlattal, amelyre válaszul Mando csapatot gyűjt maga köré. Bár Cara Dune-t és Quill-t a korábbi epizódokban már megismerhettük, az én verziómban mindketten új szereplők, akik a főhős régi ismerőseiként jelennek meg. Először tartottam tőle, hogy az érthetőség szempontjából ez nem jelent-e hátrányt, aztán rájöttem, hogy a cselekményt tekintve nem igazán fontos a közös előtörténetük.

Nem úgy IG-11-é, akit Mando semlegesített még az első rész fináléjában. Mivel ez teljesen kimaradt a verziómból, az átprogramozásáról szóló flashback is érthetetlen lett volna a szűz szemnek, így kénytelen voltam kukázni azt. Emiatt kissé talán furcsa a fejvadász droid megjelenésére adott heves reakció. Ugyan elsőre így nem egyértelmű, de szerencsére későbbi párbeszédekből azért kiderül, hogy IG-11 korábban fejvadász volt, akit Quill utólag védelemre programozott át. Az imént felsoroltak és a gyerekkori flashbackek kivágásával Mando droidgyűlöletének gyökereit is kitéptem, így a 7. részben többször szóba kerülő utálatnak sem maradt helye a moziváltozatban. 

A második felvonás az igazi főgonosz, Moff Gideon megjelenésével, valamint Baby Yoda elrablásával ér véget. Ez lenne a film legkilátástalanabb pontja, amikor úgy tűnik, minden elveszett. A sorozat formátuma miatt 1 hetet kellett kétségek közt őrlődnie a nézőknek, hogy vajon megmenekül-e a gyermek, ezért egyáltalán nem volt zavaró, hogy IG-11 a 8. rész ötödik percében már vissza is szerzi Baby Yodát. A mozifilmben viszont egyáltalán nem működött volna ez a megoldás, így kicsit belenyúltam a jelenetek sorrendjébe.

Harmadik fevonás

A harmadik felvonás ugyanúgy a két rohamosztagossal kezdődik, akiknek párbeszédét annak komolytalan hangulata miatt azon a ponton vágtam el, mikor rádión jelentik, hogy náluk van a célszemély. Ezután váltunk a csapdába került Mandóékra, akik napnyugtáig kapnak haladékot Moff Gideontól, hogy átadják a gyermeket. Ekkor lép IG-11 a rohamosztagosok elé, és menti meg Baby Yodát. Innen térünk végül vissza Mandóékhoz. Utolsó módosításként a Moff Gideon által felfedett Din Djarin visszaemlékezését vágtam ki, amelyet amúgy a flashback után szóban is összefoglal, így mutatva be miként indult el a mandalori úton még gyerekként. A film a sorozattal megegyezően Mando csodálatos gyógyulásával, IG-11 teátrális önfeláldozásával és Moff Gidon megmenekülésével zárul.

A végeredmény a grandiózus űrcsaták hiánya és a statiszták limitált száma miatt egy 135 perc hosszú, mérsékelt költségvetésű Star Wars film lett. Akkor mégis mi értelme volt elkészíteni a moziváltozatot? Egyrészt így azok is megismerhetik Mando kalandját, akik menet közben kaszálták a sorozatot, vagy csak nincs kedvük és idejük végignézni mind a 8 epizódot. Másrészt pedig magam számára is egy kihívás volt, hogy vajon össze tudok-e vágni egy érthető és élvezhető filmet a Mandalorian első évadából. Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, ez sikerült, annak ellenére is, hogy a Tatooine-os résznél kissé leült a film.

Ezek után nincs más hátra, minthogy megosszam a nagyközönséggel is a végeredményt. Ahogy már említettem, a filmet magyar felirattal itt éritek el, kommentben pedig jöhetnek a visszajelzések arról, hogy hogy tetszett A mandalóri útja.