Magyar filmek

2007. február 5.

Én nem értem a magyar filmeseket. Tényleg nem. Nem értem meg, hogy miért nem lehet egy szórakoztató, hangulatos, igényes, egyszóval normális filmet csinálni. Igényesek nem is kell lennie. Hogy miért mondom most ezt, mert tegnap láttam a Sztornó című alkotást, és igazán kiábrándító volt. Nem tudom megérteni, hogy ilyet miért kell csinálni? A sztori lerágott csont, a képi megoldások rosszak, a hangosítás borzalmas (szerintem ez utóbbi direkt volt ilyen és épp ezért nem bírom felfogni, hogy miért kell ezt..), oké, a párbeszédek elmennek, de a felét nem is lehet érteni pont a hang miatt. Tudjuk, mindenki a Lovasi miatt nézte meg, aki amatőr színészként végülis nem rossz, mert jó feje van meg hangja, de ennyi nem elég. És ezek után még jönnek a tipikus magyar művészfilmes megoldások, amik egyszerűen borzalmasok.

Miért van az, hogy aki kikerül a színművészetiről rendezőként rögtön egy ízig-vérig művészfilmet akar rendezni vadidegen szereplőkkel? Nem értik meg, hogy egy film attól, hogy feketefehér nem lesz művészi? Attól, hogy a kép csak vánszorog, 2 perc alatt tesz meg kb másfél métert, nem lesz nagyobb a nézőben a feszültség, csak az unalom. A másik tipikus "művészi jegy" a dialógusokban található: minden párbeszéd vontatott, a mondatok között 5 perc szünet van, és egyáltalán nem életszerűek. És ezek sajnos ma minden valamirevaló magyar filmben, ami komolyabb mondanivalót akar sugallni, megtalálható. A mondanivaló meg annyira elcsépelt: jaj de rossz minden meg elkeseredettség meg kilátástalanság. Ez rohadtul nem érdekel senkit! Legalábbis ilyen formában nem. Ez csak álművészet.

Az utóbbi időben két filmbe is belekezdtem: a Dílerbe meg a Fekete kefébe. Mindkettőben megtalálhatók az előbb említett filmes megoldások, a Dílerben még csakcsak működik, ám a Fekete kefe egyszerűen katasztrófa. Egyiket sem bírtam végig nézni, egyszerűen nem ment, mert eszméletlen unalmas mindkettő. A Fekete kefe van vagy 75 perc, de 10 perc is épp elég volt belőle, a Dílerben pedig a jól felépített feszültség kb 30 perc után válik elviselhetetlenné, szóval ezt is feladtam. Tudom, gyenge vagyok, dehát egyszerűen nem ment. Az egészben pedig az a pláne, hogy mindkét film fődíjas volt a Magyar Szemlén. Végülis érthető, mert nem volt jobb...

Én megértem, hogy aki most kezdi a pályáját, az valami nagyon komolyat és értékeset akar mutatni, de hát ezt nem így kéne. Ma délután láttam a 21 gramm című filmet, ami az egyik legjobb példa arra, hogy milyen filmeket várnék a hazai rendezőktől. A sztori viszonylag egyszerű, 3 élet kapcsolódik össze egy életre szólóan. A dráma és a nyomorúságos helyzet itt is megvan, és igazán jól működik, és még csak nem is feketefehér a film. Még azt sem gondolom, hogy olyan hihetetlen sokba került volna, amit kis hazánkban nem lehetne finanszírozni. Egyszerűen életszerű a forgatókönyv, a párbeszédek remekek, jók a színészek, és ennyi elég is, hogy mindezek mellett a a beszédnélküli részek, az igen erős fényhatások is érvényesülnek. A film nem lesz álművészi!

Én ha a leendő filmrendezők helyében lennék, inkább a Kontroll-Moszkva tér vonalon haladnék, amik szórakoztatóak, és még a tipikus magyar jegyek is megtalálhatók rajta.