Rambo 1. vs Rambo 3.
2007. március 17.
Tegnap egy jóbarátomnál voltam filmezni, és gondoltuk, előveszünk egy gyerekkori klasszikust. Hát így esett a választásunk a Rambo 3-ra. Először pár dolgot a sorozattal kapcsolatban: Stallone egy igazi kultuszfigurát alkotott. Rambot mindenki ismeri, mindenki vágja az „ez az én harcom, mama” poént, meg a kendőt a fejen, meg, hogy milyen baromság, hogy mindenkit megöl és neki nem lesz semmilyen baja, meg a lányok utálják és fújj, de szar. Azt persze mondani sem kell, hogy a többség még csak nem is látta a filmeket. Azért ez szerintem teljesítmény. A folytatásokkal ellentétben az első film egy igazi klasszikus, több okból is. A vietnámi témát kiválóan vegyíti egy üldözős-menekülős akciófilmmel. A második és harmadik résszel ellentétben itt van történet és még mondanivaló is, ami a Vietnámból hazatérő katonák beilleszkedésének nehézségét és harcuk ellentmondásosságát taglalja. Az biztos, hogy nem egy háborúbarát mozi. Ezért is ironikus, hogy készítettek hozzá folytatásokat, amikben Rambo ismét azt teszi, amihez egyedül ért: háborúzik. A folytatások mellett egyértelműen anyagi érdekek szóltak, hiszen az első rész 111 millió dollár hasznot hozott világszerte, ami nem kevés. Mindkét folytatás felülmúlta ezt: az Első vér 2. 256, a harmadik kaland pedig 124 milliót hozott vissza a befektetésbe.
A harmadik rész bővelkedik viccesebbnél viccesebb jelenetekkel, összességében elég szar film, de egy dolog „megfogott”. Amikor az ezredes fogságba esik, és a szovjet kapitány vallatja, elhangzik egy érdekes gondolat az ezredes szájából: azt taglalja, hogy a ruszkik milyen rohadékok, hogy beavatkoznak egy másik ország ügyeibe, és ártatlan civileket ölnek. Felvetődik a kérdés, hogy akkor az amerikaiak mit keresnek itt? A film erre is ad választ: Rambo és társai segítenek az elesett civileken, és harcolnak a gonoszok ellen. Vietnámba is ezzel a szöveggel mentek az amerikaiak, segíteni. A Rambo – Első vér pont a háború általi segítségnyújtás paradoxonjával foglalkozik, erre a harmadik rész egy ócska propagandafilm. Nehéz felfogni, hogyan változott ekkorát a karakter és a történet. Mintha nem is egy történet folytatását látnánk, mintha a forgatókönyvírók nem látták volna az első részt, pedig mindkettőt Sly jegyzi társíróként. Teljesen érthetetlen.
Visszatérve a harmadik részre, az ezredes gondolatának van egy aktuálpolitikai része is: az iraki helyzet, meg az, hogy 9/11 után az amerikaiak avatkoztak bele egy ország (Afganisztán) ügyeibe felhatalmazás nélkül. Ezzel kapcsolatban egy vicces dolgot jegyeznék meg: a film végén kiírják, hogy szegény afgánoknak ajánlják a filmet. De jó nekik!
