Októberben mutatták be a Sickot Magyarországon, és viszonylag nagy sajtóvisszhangot is kapott. Ez annak köszönhető, hogy a film témája nagyon aktuális, hiszen a magánbiztosítós egészségügy létjogosultsága a fő kérdés. Az Egyesült Államokban ugye magánbiztosítós a rendszer, amit a demokraták többsége nem támogat, és Michael Moore bizony demokrata. Ez az alapfelállás.

Moore-ról mindig is tudtuk, hogy iszonyat elfogult, és a fikciós elemeket sem veti meg, de a legújabb filmjében tényleg elveti a sulykot. Az egész nagyon demagóg. Előző filmjeiben sem mindig kikezdhetetlen tényekre támaszkodott, ám most szinte az összes háttérinformáció szubjektív. Először is a film témája nem jó, nem lehet objektíven feldolgozni. Az emberek szeretnek panaszkodni, és az egészségügy kézenfekvő téma, hogy lehessen szidni az orvosokat meg a kormányt. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi rendszer egyetlen országban sem tökéletes, mindenhol vannak és lesznek olyanok, akiket valami sérelem ért betegségük idején. Michael Moore pedig megkeresi azokat az embereket, akik betegek és nincs pénzük, és valaki nagyon kiszúrt velük. A felelős persze nem más, mint George Bush, aki közvetve a múltbeli események miatt is hibás, hiszen az a rohadék republikánus Nixon egyezett bele a magánbiztosítós rendszerbe, útjára engedve ezzel a kapitalista szörnyeteget. Az egyetlen megoldás meg nem más, mint maga Hillary Clinton. Azért a választások még messze vannak.

A film első felében "találomra" kiválasztott emberek panaszkodnak, hogy a biztosítók hogyan basztak ki velük, meg hogy a krónikus betegeket nem biztosítja egyik cég sem, mert túl sokba kerülnének a kezelések. Biztos van erre példa, de azt ne mondja már senki, hogy az összes cukorbeteg, rákos, aidses biztosítás nélkül él Amerikában. Meg most komolyan, aki 2 autóval meg egy baszott nagy házzal nincs biztosítva, és 12000 dollárjába kerül a gyűrűsujjának a visszavarrása, az magára vessen. Aki hülye, az megérdemli. Olyan 50 perc után Moore repülőre száll, és átjön Európába, hogy meglesse, milyen a helyzet ideát. És mit lát: hogy Nagy-Britanniában meg Franciaországban minden ingyenes, nincsenek sorok, tökéletes az ellátás. Na ja. Az persze megjegyzés szinten szerepel, hogy ez milyen kurva sok pénzbe kerül. És honnan szed az állam pénzt? Hát az adókból. A szociális egészségellátás problémáiról pedig nem esik túl sok szó.

Aztán a legnagyobb pofátlanság, hogy elvisz pár szeptember 11-ei önkéntest Kubába, hogy ott gyógyítsák meg őket, mert saját államuk nem biztosította szerencsétleneket. Aztán Moore elmondja, hogy Kubában mennyire jó az eü-i ellátás: kisebb a gyermekhalandóság, az emberek tovább élnek. Persze a magyarázat annyi, hogy ez a szuperjó egészségügynek köszönhető, más okai véletlenül sem lehetnek (már ha igazat állít Moore). De most komolyan, Michael Moore egy diktatórikus országhoz hasonlítja Amerikát? Én elhiszem, hogy problémás ez a magánbiztosítós rendszer, és személy szerint én is a szociális ellátás híve vagyok, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a szociális rendszer csak magas költségek mellett tartható fenn. És erre a pénzt csak az adókból lehet megteremteni.

Michael Moore, a Kóla, puska, sültkrumpli zseniális készítője mára egy propagandafigurává vált. Filmje annyira erőltetett és szubjektív, hogy élvezhetetlen. Pedig a képi megoldások jók, a vágások tipikusan Michael Moore-osok, még az ironikus poénokon is lehet nevetni. Csak sajnos az egész filmben a legnagyobb irónia maga Michael Moore. Amerikában hatalmas siker lett a Sicko, az imdb-n 8,4 ponton áll, a rottentomatoes-on is 87%-ot kapott. Ennyire elkeseredettek az amerikaiak, vagy tényleg mindent bevesznek, amit mondanak nekik? Reméljük inkább az első.