Kultfilm: 28 nappal később

A 2000-es évek visszatérő zsánerfilmje a zombifilm. Az, hogy a 70-es évek után ismét divatba került, és ekkora népszerűségnek örvend a műfaj, kétség kívül a 28 nappal későbbnek köszönhető. Danny Boyle és csapata ismét zseniálisat alkotott, felgyorsította és még félelmetesebbé tette a zombikat, hogy a zsáner megfeleljen a 21. századi elvárásoknak.

Először is pár szót a történetről: állatvédők egy csoportja betör egy laboratóriumba, ahol olyan kísérleti csimpánzokat akarják kiszabadítani, amik dühkort okozó vírussal vannak fertőzve. Hiába figyelmezteti az aktivistákat az egyik tudós, hogy az állatok vére fertőző és veszélyes, nem hallgatnak rá. 28 nappal később Jim (Cillian Murphy) egy korházi ágyban ébred. Meglepően tapasztalja, hogy a korházban és London utcáin sehol senki, az egész tök üres. Miután egy kötelező zombitámadástól megmenekül, harmadmagával útnak indul a Manchester közelében lévő 42-es blokádhoz, ahol egy ismétlődő rádióadás szerint katonák vannak, akik tudják a gyógymódot a vírus ellen.

Hogy miért vált ilyen hamar kultikus darabbá a 28 nappal később? Először is, az eszméletlen jó hangulata miatt. Már a nyitó képsor alatt érzi az ember, hogy ez valami egészen újszerű: háborúk és utcai harcok képei jelnek meg, amit egy kikötözött majomnak vetítenek. Miután az első ember megfertőződik, a kép elsötétül, és egy félmondat jelenik meg a képen: 28 nappal később. Aztán Cillian Murphy szeme közelről. Utána 10 percig a kihalt London, ahol a földön heverő újságok címlapjai, és a hirdetőtáblákra kiaggatott eltűntek fényképei alapján lehet gondolni, hogy itt valami nagyon durva dolog történt.

A Legenda vagyok kritikában már említettem, hogy London mennyire látványos, ami a hajnali felvételeknek, és a digitális kamera kemény képeinek is köszönhető. Amúgy a fényképezés végig nagyon profi, gyakorlatilag felfogható egyfajta stílusgyakorlatként is, hiszen a nagyon közeli képektől kezdve, a nagytotálokon át, a gyorsvágású kézikamerás felvételekig minden megtalálható, a megfelelő eseménysorhoz kapcsolva. A nagyszerű látványhoz hozzájárul a filmben szereplő helyszínek kiválasztása is. A kihalt London mellett Frank és Hannah lakótelepi otthona, az ezeréves rom, az üres autópálya, illetve a film végén szereplő vidéki kúria is tökéletesen passzol a történethez.

A hanghatások szintén kitűnőek, ez legjobban a teljesen csendes jelenetek alatt jön ki, amikor nem szól zene, csak a háttérhangokat halljuk. Külön dícséret a zombik hangjáért is, amit szerintem nagyon eltalálták. A film zenéjéről szintén ódákat lehetne zengeni, iszonyat jól illik a látványvilághoz. A film végén az In the House in a Heartbeat pedig egyszerűen zseniális, nem csoda, hogy a folytatásban, a 28 héttel későbben többször is ment ez a szám.

A 28 nappal később legnagyobb erénye a megvalósítás melett egyértelműen a fordulatos történetben jelenik meg. A filmvégi csattanó mellett a filmvégi történések elgondolkodtatóak, mélyebb jelentést hordoznak. A film nagy hatással van a nézőre is, hiszen egyfajta klausztrofóbiás érzést kelt az emberben, amit az az ellentmondásos kép is felerősít, hogy hatalmas tereket mutatnak, ahol a négy főszereplőn kívül senki nincs.

A történet és a technikai megoldások tökéletes egységének köszönhetően válik kiemelkedő filmmé a 28 nappal később, ezért lehet legalább 9/10-esre értékelni. Erősen ajánlott film, nemcsak a műfaj kedvelőinek!

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kult, 9/10, 00s